Nemrég is arról cikkeztek az újságok, hogy az északi part az orosz maffiáé, a déli part már nem is tudni, milyen maffiáé. Az utóbbi időben nem hallunk ilyen híreket. Ám a régi vendéglátósok a politikai hatalmat hibáztatják azért, hogy Balatonnál ötven-ötven százalék az elégedett és az elégedetlen vendégek aránya - márpedig egy elégedett vendég két másikat hoz, az elégedetlen húsz lehetségest riaszt el. Tovább >>>

Ellentét feszül a Balaton-parti patinás és, mondjuk úgy, újbérlős vendéglátó-ipari létesítmények, egységek - egyik szebb szó, mint a másik - között. Siófokon, ahol a Vállalkozásklinika most vendégeskedett, az utolsó szálloda, a Hotel Neptun harmincöt évvel ezelőtt épült - azóta nagy űr, nem épült semmi.

A rendszerváltozás óta (hellyel-közzel már előtte is) szinte állandóan arról cikkeztek az újságok, hogy a Balatont megszállta a maffia. Megöltek egy portást, azt hiszem, azóta sincs meg a gyilkosa… diszkókat, vendéglőket gyújtottak fel, vendéget vertek. Az északi part az orosz maffiáé, a déli part a már nem is tudni, milyen maffiáé. Az utóbbi időben nem hallunk híreket. Úgy érzik a tősgyökeres vállalkozók, hogy egy-két éve tér a Balaton magához. Tízéves, ha nem is kimondott maffiauralom, de a kalandorok paradicsomának korszaka után konszolidálódni látszik a helyzet. Egyrészt valamelyest erősödött a rendvédelem, de talán fontosabb, hogy a helyi vendéglátósok rájöttek: senkinek nem éri meg a „cirkusz”.

Az Amerikai Utazási Irodák Szövetsége használ egy listát, melyen az amerikai állampolgárok számára nem ajánlott helyek vannak, magyarán ahol - elég, ha egyszer - bizonyíthatóan becsaptak egy amerikait. Az pedig a magyar Vendéglátó-ipari Főiskolán is tananyag, úgynevezett alapvető szakmai szám, hogy a megelégedett vendég egy-két új vendéget hoz be a piacra, az elégedetlen pedig - és akinek ellopják a kocsiját, vagy százezer forintot hajtanak be tőle egy üveg borért, az nem megelégedett - húsz-huszonegyet riaszt el. Ha ezt a számot összevetjük azzal, hogy most ötven-ötven százalék az elégedett és a nem elégedett vendégek száma a Balatonnál, akármilyen sok vendéget csábítanánk ide, odaérünk hamar… ahol most is vagyunk.

A tulajdonviszonyok megváltozásakor, a rendszerváltozásnál azt mondták a balatoni régi vendéglősök hogy csinálja az állam azt, amit a spanyolok Franco után: adják oda a szállodákat egy forintért befektetőknek, de kötelezzék arra őket, hogy négy-öt éven belül a házból három-négycsillagos szállodát építsenek. Ehelyett az akkor a hatalom körébe tartozók kezdték ezeket a házakat felvásárolni, és hagyták ugyanolyan romos, drámai állapotban a mai napig, mint ahogy megvették. Fillérekért vették meg, és rögtön túl sok pénzt szerettek volna belőle keresni. A régi üzletek tulajdonosai összeültek, és újraélesztettük az egyesületet - létezik egy Siófoki Fürdőegylet - csakhogy az a probléma, hogy a parti üzletek a vadprivatizációval és egyéb ügyletekkel a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a „régiek” szavával „borzasztó kezekbe kerültek” - márhogy bérlőiket illetően. Nem tudnak ez ellen semmivel, akármilyen jó szolgáltatással sem védekezni, hiszen egészen egyszerűen lusta általában a vendég. Megjelenik több száz sajtócikk egy évben, hogy drága, becsapták, sőt lehúzták, vagyis kirabolták a vendéget. Hol történt? A parton. Lusta mindenki eljönni száz métert a parttól, és azt a szolgáltatást igénybe venni megbízhatóan a parti ár feléért. A siófoki Főutca ugyanis állandó vendéglőből áll, a parti üzletek viszont szezonális boltok. A Siófoki Fürdőegyletnek van egy kiadványa, Siófok Fürdő a címe - korábbi újságcikkek tallózás, eredeti képekkel. A Balatoni Kurír 1896-ban írja: „komoly problémája a helyi vendégeknek az, hogy magas az ár, a vendéglősöknek az, hogy rövid a szezon.” Ugyanis az akkori agrárgazdasági viszonyok mellett aratni kellett ahhoz, hogy el tudjon jönni a birtokos nyaralni, mert akkor tudta, hogy áll a kassza. Aratás után jöttek, rövid volt a szezon, és a rövid szezonban kellett megkeresni a pénzt. Ez létezett akkor is - bár az a klasszikus aratás már nincsen, alapjaiban nem változott a helyzet. Stabil lett egy leosztás, a szezonális boltok most már csak öt-hat hétre dolgoznak. Jövőre sem fog, változni semmi az „ősbalatoniak” szerint: „a mostani bérlő el fog menni onnan, és jön helyette egy idióta, aki ha Debrecenben meghal a nagymama, eladja hatmillióért a házat, és azt hiszi a hülye, hogyha lejön ide, a hatmillióért abba a büfébe, a hatodik kézből - nem túlzás, hatodik alvállalkozó - ott majd fog tudni meggazdagodni.”

Annak idején, még a XIX. században, a kezdetekkor a politikai-gazdasági hatalom egy kicsit beleszólt ebbe: építettek lóversenypályát, előbb volt hidroplános repülési lehetőség a Balatonon, Siófokon, mint bárhol máshol Közép-Európában. Egy sor olyan dolog volt akkor, amivel nyújtották a szezont, segítettek rajta. Ma, amikor a balatoni vendéglősök megpróbáltak egyeztetni a hatalommal, lényegében azt mondta a gazdasági kormányzat, hogy a piac elintézi. De szezonális helyen nem intéz el a piac semmit. Budapesten, illetve 365 napos kínálat van, ott elintéz sok mindent, de ahol szezon van, kijön a vendég és belebotlik az üzletbe, belement a csapdába, és a következő is bele fog masírozni - már nem működik a piac szabályozó szerepe. „A parti boltok abban a privatizációban olyan kezekbe kerültek, amik nem szakmai kezek, és a nem szakmai kezekből még negyed-ötödízigleni bérlők kezében vannak - ott lent senki nem szakember, már az sem aki annak idején elsőnek meg tudta venni” - mondja például Verhás Attila, a siófoki Fogas Étterem tulajdonosa, nyilván sok társa véleményét képviselve

A nagy kérdés, hogy ennek a körülbelül kétszázötvenezer közvetlenül és részint közvetve idegenforgalomból élő embernek lesz jövője? Ma, ha egy utazási iroda szervezetten Horvátországba buszos turistást visz, a célállomástól a célállomásig kilométerenként harminc eurocent támogatást kap a buszos cég. Ez annyit jelent, hogy ha Hamburg és a tengerpart oda-vissza háromezer kilométer, kilencszáz eurót lehet visszaigényelni a horvát idegenforgalmi minisztériumtól a buszos cégnek. Törökországban egy euró/fő/éjszaka visszaigényelhető támogatást kap a beutaztató külföldi cég. A Balatonra nem tudunk így vendéget hozni: egy 199 eurós, Hamburg-Törökország oda-vissza egyhetes repülőút, benne háromcsillagos szállodai elhelyezés- ezzel nem lehet versenyezni, mert az üzemanyagköltség idáig Hamburgból többe kerül. (MR)