Az új évad első kamaratermi bemutatóját, a klasszikus Grimm-mese, a Jancsi és Juliska bábos adaptációját láthatta az apró közönség nemrég a kabócák előadásában, Sarkadi Nagy László rendezésében. Tovább >>>

A darabban ezúttal ismét összeolvadt a gyermekszínházi és bábszínházi produkció, a szereplők (Dienes Andrea, Marosi Tóth Edina, Végh Zsolt) egyszerre, sőt legtöbbször szimultánban voltak megszemélyesítői a mese szereplőinek és megelevenítői az őket megszemélyesítő báboknak. E sajátos feldolgozási módszerrel a bábjátékok érzelmi, lírai, sőt drámai töltése is megsokszorozódik a bábosok nagyszerű színészi munkája által. Már a darab elején személyes kontaktusba tudnak kerülni a „nézőtéren“ ülő gyerekekkel. Így történt ez most is. A két kisgyermek, Jancsi és Juliska, akik a mézeskalács készítő Mesternénél szolgálnak, árusítják a mézeskalács-figurákat, a színpadteret kitágítva a nézőtérre is kiviszik a vásár forgatagát, s közben a kicsinyeknek is osztanak a mézeskalács szívekből.

A közvetlen kontaktus azután megmarad a darab során végig. S mikor az aprócska bábok először jelennek meg a kalocsai virágmotívumokkal kifestett díszletek ablakában, már nem okoz gondot a nézőseregnek, hogy azonosítsa őket az imént látott bábszínészekkel. Ez a kisgyermekek képzettársító és empatikus képességét is fejleszti. Különösen az erdei jelenetekben volt ennek nagy jelentősége.

A történet követi a Grimm-mese eseményfonalát, egy-két technikai célú módosítással. A gonosz Mesterné, aki csak a gyermekek munkájára tart igényt és enni is alig ad nekik, miután rájön, hogy az éhes gyermekek egy törött mézeskalács szívet el akartak csenni tőle, meg akar szabadulni tőlük. Juliska kihallgatja a hangosan gondolkodó asszonyt, s elmeséli riadtan Jancsinak az ellenük koholt gonosz tervet.

Első alkalommal még sikerül túljárniuk a Mesterné eszén, s elszórt fénylő kavicsok segítségével a sűrű sötét erdőből visszatalálnak a mézeskalácsoshoz, de másodszorra csődöt mond a tervük. A szétszórt kenyérmorzsákat mind felcsipegetik a madarak. Egy rejtélyes csodamadár azonban elvezeti a testvérpárt az erdő közepében álló mézeskalács házig. Itt egy gonosz boszorkány fogságába esnek ugyan, aki fel akarja hizlalni Jancsit, hogy utána megegye, de Juliska fortéllyal megmenti testvérét: a gonosz boszorkányt a lapátra ülteti és a kemencébe veti. A mesés igazságszolgáltatás után Jancsi és Juliska meggazdagodva térnek vissza a faluba, s már mint mézeskalácsos mesterek vendégelik meg az apró nagyérdeműt.

A történet változó helyszíneit a színpad közepén álló mozgatható-variálható díszlettel oldják meg a szereplők. A díszletváltozások egyébként alkalmasak arra is, hogy a jeleneteket tagolják, miközben szóhoz jut a zene, az ének, amely hol aláfestő, hol a cselekmény hangulatát előkészítő jellegű. A fülbemászó dallamok szerzője Szűcs József volt. (napló)