A szót vagy fogalmat, hogy civil, gyakran cserélik fel a köznyelvben és a szakmai berkekben a nonprofit kifejezéssel. Igazán mégsem megfelelő egyik sem. Hibás a nonprofit szó, mivel félreérthető. Az emberek nagy része azt gondolja, hogy az ilyen szervezetek nem termelhetnek anyagi hasznot, pedig csupán arról van szó, hogy ezt nem oszthatják fel tagjaik között; az a közösség által előre meghatározott célokra fordítható - mondja Varga Endre, a Veszprém Megyei Civil Szolgáltató Központ, azaz a veszprémi civilház vezetője.

A civilség köztudatban élő jelentéséhez szerintem feltétlenül hozzátartozik - fejti ki álláspontját -, hogy ezen fogalomkörökön belül nem lehet szerepe semmiféle pártpolitikának. Nem lehet valóságosan civil, aki bármelyik politikai párt holdudvarába tartozik. Az ilyen embereket szokás "furcsa" civileknek nevezni. Ilyenkor válik a „civil kurázsi” ellentmondásossá, mivel ebben az esetben a civil gondolatok pártpolitikai szándékok, érdekek mentén fogalmazódnak meg. Persze ettől még az ilyen jellegű közösségek lehetnek bejegyzett civil szervezetek, de nekem a civilségről más fogalmaim vannak. Abban hibádzik ez a modell, hogy nem feltétlenül a polgárok szabad és független érdekei szerint rendeződik el a civilség alapállása.

Civil szerintem, aki saját makro- és mikrokörnyezetében végez önkéntes tevékenységet, amely előmozdítja a helyi társadalom előrejutását. Persze ettől függetlenül léteznek olyan civil szervezetek, ahol a cél egyszerűen a tagok által végzett tevékenység öröme; ilyenek a hobbi és szabadidős klubok, egyesületek.

A magam részéről Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak című könyvében megfogalmazott civil szervezetekre vonatkozó öt feltételt tartom eligazító értékűnek - folytatja Varga Endre. Először is ilyen szerveződésben tilos elosztani a profitot; másodszor szervezetileg legyen elkülönült, tehát legyen igaz rá a működési autonómia; harmadszor a civilek adott csoportjának intézményesülnie kell, ami azt jelenti, hogy szükséges jogi személynek lennie. A negyedik feltétel, hogy a szervezetben érvényesüljön az önkéntesség, és ötödikként legyen rá érvényes a közhasznúság, a közjó szolgálata, ahol a közhasznút nem a jogi meghatározás szerinti értelemben használjuk.

Nekem személy szerint is fontos, hogy az általam vezetett civilházban érvényesüljön: minden civil, ami a civilségről szól, tehát ami tíz vagy tízezer, egy szervezetben tömörülő ember életét és körülményeit jobbá - ha tetszik boldogabbá - tudja tenni a saját tevékenységük révén. Ennek megfelelően a civilház csak olyan szolgáltatásokat nyújt, ami a nonprofit szervezetekben a civilséget erősíti. Ehhez az elvhez tartottam magam a helyi politikai választások során is: amikor egy civil szervezet szórólap másolásáért fordult hozzánk politikai pozíció elnyerését célzó kampányában, azt határozottan megtagadtam. Meglátásom szerint, ha egy civil szervezet hatalmi pozíció megszerzéséért száll ringbe, az igazából szereptévesztés. A civil szerveződéseknek ugyanis abban kell segítenie a hatalmi szféra szereplőit, hogy szaktudásukkal, ezen értékek birtokában megfogalmazott javaslataikkal elősegítsék a jó döntések meghozatalát. A civil szervezeteknek bármely körülmények között dolguk kinyilvánítani a véleményüket valamely rossz politikai döntéssel kapcsolatban, illetve az önkormányzatokkal olyan viszonyban kell lenniük, hogy elősegítsék a minél optimálisabb döntések megszületését.

Ezzel a törekvéssel szemben úgy látom, hogy sok helyen az önkormányzatok nem tekintik partnernek a civil szervezeteket, sőt némelykor az az érzése támad az embernek: egyenesen vetélytársnak tartják őket. E helyzet megváltoztatásához a civilek közötti egyetértésre, együttműködésre van szükség, ami bizony országosan és helyi szinten is hagy kívánni valót maga után. Talán most még utópia az elképzelés (bár az ország egy-két településén már vannak kezdeményezések), miszerint egy-egy településen a civilek kerekasztalai az önkormányzatokkal együttműködve, a helyi társadalom problémáinak megoldásában olyan partneri viszonyt alakítsanak ki, hogy az általuk delegált szakemberek később beigazolódó álláspontokat közvetítve, a testületi vagy bizottsági ülések szívesen látott vendégeivé válhatnak; olyanokká, akikkel jó együtt dolgozni!

Kilián