"Csak az Isten tudja, van-e a világon Dulcinea vagy nincs, puszta fantom-e ő vagy sem, s ez nem is olyan tárgy, ami felől szükséges volna az utolsó percekig bizonyosságot szerezni." Cervantes művében a kóbor lovag szerelme tulajdonképpen nem jelenik meg, ám a Petőfi Színház musicalében annál inkább. Az őt alakító Újhelyi Kinga beszél a szerepépítés nehézségeiről.

Index: - Hogy érzed magad Aldonsa szerepében?

Újhelyi Kinga: - Most már nagyon jól. A próbafolyamat során voltak gondjaim, törtem a fejem, hogyan is kellene hozzáfogni, milyen úton kéne elindulni, hogy megközelítsem ezt a figurát. Aztán egy olyan értelmezés mellett döntöttem, amelyről nem sokkal a bemutató előtt derült ki, hogy teljesen téves. Sok mindent meg kellett változtatnom az első előadás előtt, és ettől kicsit begörcsöltem. A nyilvános főpróbán végül ki tudtam próbálni magam közönség előtt is, s mivel jól működött, amit kitaláltam, megnyugodtam.

Index: - Mi volt ez a mellényúlás?

ÚK: - A próbákon egy kicsit darabosabbra vettük Aldonsát, mint amilyen. Tulajdonképpen ez az alak tényleg nem lehet annyira egyszerű, mint ahogy azt először feltételeztem, hiszen szépen és logikusan gondolkozik. Lehet, hogy egy kicsit primitív ez a nő, de nem hülye. Ehhez a gondolathoz kellett igazítani a figurát, például olyan aprónak tűnő dolgokkal, hogy hogyan ejti ki a saját nevét, vagy hogyan szólal meg. Ezekből az apróságokból áll össze egy színpadi alak.

Index: - Mennyit segített a szerep felépítésében a rendező és a többi színész?

ÚK: - Karikával (Korognay Károllyal) nagyon jól együtt tudtunk működni. Amellett, hogy teret és szabadságot adott nekünk, színészeknek, titokban irányítgatott is bennünket. Egyáltalán nem erőszakos típus. Bár mivel még soha nem dolgoztam vele, és nem ismertem, a próbafolyamat elején gyakran előfordult, hogy ha volt valami ötletem, nem mertem elmondani. Később azonban rájöttem, hogy Karcsi nagyon nyitott minden irányban, meghallgatja más véleményét és komolyan is veszi. Ez nagyon jó rendezői tulajdonság. A felmerült ötleteket ki is próbáltuk - valamelyik működött, valamelyik nem. Így azt mondhatom, hogy Aldonsát közösen alakítottuk ki, közös munkával. Sokat segítettek a társaim is: az öszvérhajcsároktól kezdve Sanchóig és Don Quijotéig. Ha éppen nem a színpadon tárgyaltuk meg a problémákat, akkor az öltözőben. Jó kis munka volt.

Index: - Mit üzenhet a darab a közönségnek?

ÚK: - Én csak a magam interpretációját tudom elmondani, mert úgy gondolom, annyi üzenete van a La Mancha lovagjának, ahány nézője. Mindenki másban látja a darab lényegét és máshogyan is fogalmazza azt meg. Nekem ez a mű arról szól - és ebben megerősített a próbafolyamat és az előadás -, hogy a hit mindennél fontosabb. Hinni kell a darabban, az előadásban, a munkában, a partnereimben, a rendezőben, mindenben. Akadnak ugyan mélypontok, amikor az ember teljesen elveszti az önbizalmát és újra meg újra átéli a kudarcot, de feladni nem szabad soha.