Erdélyből, Udvarhelyről éppen hatvan éve menekültünk el, 1944 szeptemberében. Tolna megyében, Felsőnánán töltöttem gyermekkoromat és Komlón jártam gimnáziumba. Ez a két hely tehát az első két grádics. Ezután Szombathely következik, ami azért fontos állomás, mert a tanítóképző népművelő-könyvtár szakán sok tehetséges, hasonló érdeklődésű nemzedéktárssal találkozhattam.

Index: - Mikor indult irodalmi pályája?

Botár Attila: - Először - még a főiskola előtt - a Jelenkor közölt tőlem verseket, 1966-ban. Azért kötődtem ehhez a folyóirathoz, mert Pécs egy karnyújtásnyira van Komlótól, így gyakran be tudtam járni a szerkesztőségbe vagy az általa rendezett irodalmi estekre. Később, Szombathelyen a tanítóképző Jelentkezünk című lapjába írtam, illetve az Életünkben - amely akkoriban vált szórványosan megjelenő periodikából komolyabb, rendszeresebb folyóirattá - és a Kortársban is szerepelhettek a verseim. Könyv formában először antológiákban jelentek meg költeményeim. Az első a Készülődések ideje című volt Pécsett, 1975-ben, majd ezt követték a Móra Kiadó vállalkozásai: a Madárúton és a Tengerlátó.

Index: - Hogyan alakult az élete a főiskola után?

BA: - Zala megyében lettem népművelő, megházasodtam, aztán Komlón moziüzem-vezetőként dolgoztam, a művelődési házban pedig ismeretterjesztési előadóként és kiállításrendezőként működtem. Később átröppentem ide Veszprémbe, mert olyan állást ajánlottak, amihez szolgálati lakás járt. Első házasságomnak hamarosan vége szakadt, és elkövetkezett az a nehéz idő, amikor egyedül neveltem gyermekeimet. Meglehetősen mozgalmas évek voltak ezek. A Naplónál kezdtem, aztán a mozihoz kerültem, majd elmentem egy nyomdába korrektornak, onnan meg nevelőtanárnak egy kollégiumba, ahol az intézmény megszűnése miatt lapátra tettek a kilencvenes évek közepén. Így váltam egy időre munkanélkülivé, ezután pedig Balatonfüreden, majd a zirci Reguly Antal Szakképző Iskolában lettem könyvtáros. A mai napig ott dolgozom.

Index: - Mindezek mellett verseket írt. Mit jelent Önnek a költészet: örömöt, kényszert, munkát?

BA: - Mindegyiket. József Attila azt írja: a versírásban minden mesterség benne van. Szerintem, a mesterség része elsajátítható - kinek könnyebben, kinek nehezebben. Aki például műfordítással kezdi, és kötött formákat ültet át magyarra, annak könnyebb. Én nem ezzel indultam. Az az igazság, hogy az átlag bölcsész úgy jön ki az egyetemről, hogy nem nagyon lát a daktilus és az anapesztus között egetverő különbséget, hát még egy olyan középiskolás, amilyen én voltam az első verseim írásakor! A mesterségbeli tudást később sajátítottam el. A költészet azonban nem csak ebből áll. Az ember a hétköznapokban nem nagyon tudja elérni az életnek azt a magasabb minőségét, amit a verseiben képes megvalósítani. A két világ: ég és föld. Én naponta - ha csak rövid időre is - de beköltözöm az égbe. Persze ott sem könnyű - ritka a levegő. Az iskolai könyvtáros köztes állapotából pedig különösen nehéz átlépni a költészet világába, gyakorlatilag csak öt perceket tudok ott tölteni. Az viszont nagyon jó a mostani állásomban, hogy naponta lebuszozom a magam 25 km-ét Veszprém és Zirc között oda és vissza. Ezeket a fél órákat - amíg a busz fölér a hegyre - szemlélődéssel tölthetem. A Bakony csodálatos világ.

Index: - Korai költeményeire nem jellemzőek a kötött formák, ám például az Atthisz-versekben, amelyekben egy ókori, leszboszi költőnő álarca mögé bújik, a görög mértékeket használja.

BA: - Azt hiszem, az Atthisz-versekkel valósult meg az, amivel kezdenem kellett volna az írást. Mert nem a költő személye a fontos, azt el kell felejteni, félre kell tenni, nem abból kell kiindulni. Talán nem túlzok, ha azt mondom, a forma: minden. Abból a néhány fennmaradt fragmentumból, amelyből megszólalt egy asszonyhang, Szapphó hangja, ki lehetett kerekíteni egy egész világot és az én álarcomat: Atthiszt. Néha rácsodálkozom, hogy ilyeneket is tudtam írni?! Ráadásul életem legrosszabb periódusában, amikor munkanélküli voltam.

Index: - A haikunak szintén szigorú szabályai vannak. Ezzel is próbálkozott.

BA: - Azok nem haikuk. Európai ember olyat nem tud. Meg kell nézni a japán változatot: veréb, katica, virág - teljesen dísztelen versek. Ha mi, a világnak ezen a részén nekilátunk megalkotni a 17 szótagunkat, borzasztóan örülünk magunknak, de az eredmény túl harsány lesz. Lerí, hogy honnan származik, aki írta.

kági

folyt. köv.