A rendszerváltás egyik nem várt hozadéka lett az értékek megingása. A bizonytalanság abban is jól érzékelhető, hogy a társadalom minden szférájában nap mint nap találkozhatunk önértékelési problémákkal. Gyermekeink nevelésénél arra kell törekednünk, hogy tisztában legyenek önmaguk értékeivel, képességeivel. Mezi Melindát, a Nemzeti Szakképzési Intézet szakértőjét arról kérdeztük, hogy az iskolai végzettség, a diploma milyen kapcsolatban áll a karrierrel.

- Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a diplomaszerzéssel ellentétben a középiskolai bizonyítvány meghatározóbb az érvényesülés, a karrier szempontjából. Úgy tűnik, az elhelyezkedés már a középiskola választásával szinte biztosra vehetően megalapozható, ugyanis a középfokú tanintézmények közül inkább a szakközépiskolák teremtenek szélesebb lehetőséget a gyerekek, fiatalok számára. Persze önmagában a szakközépiskola nem garancia semmire, de ki lehet használni a képzési forma adta lehetőséget: a diák szakmát szerezhet az érettségi után, de tanulmányait főiskolán, egyetemen is folytathatja. Ma már nem érdemes azért a gimnáziumba adni a gyereket, hogy a négy év alatt eldönthesse, mihez is kezd a jövőben. Sőt, a megfelelő egyetem és főiskola felvételijén az szerepelhet jól, aki már az általános iskolába megfelelő helyre került.

- Miben látja oktatatási rendszerünk legnagyobb hiányosságait?

- Napjainkban szakiskolai, szakközépiskolai, gimnáziumi és felsőoktatási intézményi szinten is futószalagon termelik a diákokat, s ez azt eredményezi, hogy több a végbizonyítványt szerzők, mint a kínálkozó elhelyezkedési lehetőségek száma, s a tömegességből adódóan a diákok tudása is kívánnivalót hagy maga után. A magyar oktatást egyébként is régóta jellemzi az elméleti szemlélet - a gyakorlattal, a kreativitással szemben előtérbe helyezik a papírízű, lexikális tudást. Ez kiegészülhet azzal, hogy a bizonyítványban feltüntetett szakma értéktelennek bizonyul, s gyakran a munkáltatónak nincs nagy véleménye a képesítést kiadó iskoláról, az adott szakról vagy szakmáról.

- Ezek szerint nincs valami jó véleménye az oktatási rendszerünkről.

- Sokan kongatják a vészharangot a magyar iskola általános és külföldi megítélése ügyében. Vannak jelzések a krízisre ezen a területen, de ha munkavállalás területéről közelítünk, kiderül: a magyarokat szinte valamennyi szakmában jól, színvonalasan, lelkiismeretesen és sokat dolgozó munkaerőnek tartják. Persze azt, aki ezt az általános képet nem igazolja, hamar elküldik, de rendre kiderül a fiatalabb nemzedékekről is, hogy amennyiben dolgozni akarnak, becsületük lesz az idegen környezetben. Ez nem egyszerűen annyit jelent, hogy megfizetik őket, hanem azt is: megbecsülésben lesz részük a munkahelyen, a lakóhelyükön. A külföldi munkavállalás esetében természetesen alaposan utána kell járni a lehetőségeknek, fontos jól felkészülni, s a leendő munkaalkalom szempontjából ígéretes kapcsolatokat feltétlenül ki kell aknázni. Az uniós csatlakozással egyre több külföldi programban (Erasmus, ISEC) vehetnek részt anyaintézményük révén a fiatalok, ösztöndíjakat lehet elnyerni külhoni gyakorlatra - ám kevesen veszik igénybe ezeket a lehetőségeket.

- És aki csak a bizonyítványában bízik?

- Aki egy iskolai (főiskolai, egyetemi) bizonyítványra építve akar jó állásba kerülni, gyorsan csalódni fog. A diplomások számára előírt százezres minimálbér többnyire hátrányt jelent a felvételi elbeszélgetésen, az általános gyakorlat az, hogy ilyen értelemben sem akarják megfizetni a tudást. Ez pedig súlyos következményekkel kísért. Általában nem a diplomával van baj, egyetemeink, főiskoláink világviszonylatban is megállják a helyüket. Ugyanakkor nem árt tudni: a verseny élesedésével a diplomásoknak azzal is számolniuk kell, hogy az indexükben szereplő részeredményeknek is egyre nagyobb jelentőségük lesz. Legyen szó nagyhírű vagy kevésbé befutott iskoláról, az indexnek már megváltozott a szerepe. Korábban minden családtag, ismerős azt mondta a szemeszter végén következő vizsgák idején a hallgatónak: mindegy milyen eredménnyel sikerül a félév, csak a diploma legyen meg! Manapság egyre több cég kíváncsi a köztes eredményekre, az egyes szaktárgyakban nyújtott vizsgateljesítményekre. A rengeteg felsőfokú végzettséget adó iskola egy nagy része éppen hogy keresztülpréseli a diákját az utolsó vizsgán, az államvizsgán, pedig a munkáltatók sokszor már azt is szeretik megvizsgálni, hogy az adott intézménybe hány ponttal lehetett bekerülni, s azon belül a munkára jelentkező hol is szerepelt ebben a mezőnyben. A karrier szempontjából vizsgálva a legfontosabb, hogy mindenki azt keresse meg, amivel foglalkozni szeretne.

- Milyen felkészültségi hiányok okoznak problémát a munkavállaláskor?

- Éppen az iskolának tulajdonítható hiányok hoznak hátrányos helyzetbe rengeteg fiatalt az elhelyezkedéskor vagy utána. Rendre találkozom a kommunikációs felkészületlenségből adódó pályakezdési kudarcokkal. Ez egyrészt jelenti azt, hogy a jelentkező nem tanult meg olyan kommunikációs eljárásokat, amelyekkel el tudja adni magát. Másrészt sokszor az általános protokoll - a helyzetnek megfelelő megjelenés, viselkedés, az érintkezés megfelelő módja – ismeretének foghíjai, a nyelvi - írott és beszélt - és nem nyelvi közlések egyenetlenségei jelentik a gondot. A szakmában mindenki tudja: az állásinterjún az első két perc alapján minden eldől, és lehet, hogy legkevésbé a direkt közléseknek jutott szerep. Általános magyar probléma, hogy rossz hatásfokkal intézzük hivatalos ügyeinket. Az elfogadhatónál több a szerepzavar, gondot jelent egy kérvény, egy kérdőív kitöltése, az egyszerű ügymenet megértése és lépéseinek végigjárása. Az okok évtizedek óta ismertek: a mennyiségi oktatás, a teszt kitöltéssel történő tudás-ellenőrzés mellett a szóbeli közlések jelentőségének visszaszorulása.

- A fiatalok miként viszonyulnak a külföldi karrier lehetőségéhez?

- A külföldi munkavállalást ma a végzős diplomások hetven százaléka magától értetődőnek tekinti. Ha nem is választja mindenki, ilyen arányban fontolgatják a fiatalok. Az elvándorlás felé ható erő az is, hogy az ifjúság számára a régi előmeneteli modellek nem igazán vonzóak. Először mindig amolyan mókuskerékbe kell beszállniuk, az előrelépés a fölöttük álló emelkedésével, kiesésével következhet be. A helyben járás, az alacsony és lassan emelkedő fizetés szürkeségével szemben több diplomás tudja, hogy a régebbi uniós országokban az ő magasabb tudásuk után kapkodnak. Az átlagos magyar iskolák szinte pontról pontra szenvednek a hazai oktatás régi beidegződéseitől, de a patinás iskolák a maguk előkelő helyét még mindig tartják a világban. Magáért beszél az adat, hogy több nagy nyugati egyetemhez képest a magyar oktatásban a jogász, az orvos, a közgazdász végzettséget jóval hosszabb képzési idő alatt lehet megszerezni. Számos szakmailag kellően felkészített diplomás sorozatban szembesül a hazai perspektívátlansággal, s előbb-utóbb késztetést érez a külföldi elhelyezkedésre. Ha felteszi magának a nagy kérdést, "mi lesz velem 15 év múlva?", tudja: a jövedelmek (legyen bár benne a kenőpénz, csúszópénz, paraszolvencia is) a töredékét jelentik a másutt kaphatónak, az előmenetel itthon még a régi elven működik, a kint kínálkozó helyeken sokkal inkább számít a teljesítmény.

- Felteszem, a külföld felé kacsintgatás nem csak a diplomások jellemzője.

- A helyzet az, hogy a külföldre távozás a minőségi munkára képes szakmunkások, technikusok esetében is egyre inkább jellemző. A nyugat őket is elszívja. Úgy tűnik, véglegesen megszűnik a szokás, hogy az apa szakmáját helyben folytatja a fiú.

Kilián