Csendes vasárnapi délutánnak néztem elébe, a protokollt és a kötelező köröket már lefutottam. Mint minden vasárnap délután öt óra felé, most is megérkeztek szeretett őseim a birtokról. Mint minden vasárnap öt óra felé, most is demizsonnal, kosarakkal és létől csorduló szőlőfürtökkel araszoltam fel a lépcsőn, és közben, mint minden vasárnap öt óra felé, most is imát morzsoltam fogaim közt: "Istenem, add, hogy ismerős most ne... Szavamat adom, hogy..."

Épp hogy átléptem a küszöböt a rám aggatott málhákkal, amikor megszólalt a telefon. Demizson földre, a szőlők szerteszét, kosarak ágyra. Nem is volt érkezésem a "Halló tessék itt a szülészet" c. gyerekes mutatványomhoz, hanem csak egy egyszerű:
- Halló tessék - bukott ki.
- Jó napot kívánok, kapcsolom a hívót! (Értetlenségemet rögzíteni kellett volna)
- Jó napot kívánok, XY vagyok az "K és hívei" bt.-től! Mit szólna egy vasárnapi vacsorához egy elegáns veszprémi étteremben? Természetesen hozhatja kedves partnerét, és mindössze csupán egy termékajánlót kell végignéznie, videófilmmel egybekötve. Üdülési ajánlataink a következők: belföld, három nap. Nos, az ennyi meg ennyi. Külföld: tiszta tengeri paradicsom, delfinek, hableányok, búvárok és turisták, minden, ami kell. Nos, az annyi meg annyi. Minden ajánlatunk a lehető legjobb, a piac többi szereplője kismiska hozzánk képest, és kérem önök a társadalom hulladéka, amennyiben nem élnek ezzel a szuper, soha vissza nem térő... Haló itt van még?… - fejezte be maratoni monológját a kapcsolt, és most már kellemesnek nem mondható női hang.
- Itt, csak megvártam, amíg engedi, hogy én is… Kedves hölgyem, először is: Honnan tudja a telefonszámunkat?
- Természetesen a telefonkönyvből, ami nyilvános, személyiségi jogait pedig egyáltalán nem sértettem meg.
- Aha. És megkérdezte, hogy amúgy megzavarhatja-e a vasárnap délutánomat?
- Ha ez a kérdést mindenkinek feltenném, mit gondol, kivel üzletelnék?
- És ha olyan profi a cégük, akkor miért nem tart illemórákat az ügynökeinek?
- Ezt ki kérem magamnak. Én egy iskolázott, szeretetre méltó, kedves, jó humorú ember vagyok.
- Akinek még némi önbizalma is van. Egyébként pontosan ilyen vagyok én is.
- Na ennek örülök. Tehát akar utazni, vagy nem?
- Nem. Nekünk, kérem, megvannak az üdülési szokásaink.
- De hát kell egy kis változatosság...
- Amire igényt tartunk, az megvan.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy úgy élnek, mint a füsti fecskék?
- De. Pontosan.
- Akkor maguknak nagyon jó, de... - és folytatta volna tovább.

És ekkor csaptam le a kagylót. Idegesen rúgtam bele a demizsonba, löktem egy-kettőt a kosarakon. Hangosan mormogtam egy-két keresetlen szót, majd leültem és kezembe vettem a repülőjegyemet, prospektussal együtt.