Gretkowskát a mai lengyel irodalom legnagyobb felfedezettjeként emlegetik, bár a kritika a '64-es születésű, Franciaországba emigrált írónőt nem fogadja egyöntetű lelkesedéssel. Műveit sokszor illetik az obszcenitás vádjával és titulálják filozófiai giccsnek. Így van ez Magyarországon idén megjelent regényével is.

A mű első sorai a kilencvenes évek Párizsának egyik feslett lokáljába vezetnek minket, ahol rögtön tanúi lehetünk egy meghökkentő testi hibával megáldott sztriptíztáncosnő ámulatba ejtő mutatványának. E hely, a Metafizikai Kabaré törzsvendége Wolfgang, a német költő, Giugiu, a szicíliai festő és Jonatan, a kabbalizmus zsidó ismerője, akik mindannyian Bebáért, a mulató "vedlett boába burkolózott" táncosnőjéért rajonganak.

A regény a posztmodern világ paródiája: kész kabaré groteszk alakokkal, bugyuta szerelmi históriákkal és fülbemászó filozófiai kuplékkal. Az éjszakai bár vörös fénnyel megvilágított termében inogni látszanak a hagyományos világmagyarázatok, de a legképtelenebb agymenésben is igazságot találhatunk. Torz a nő, és a férfi csupán szellemi önkielégítést végző, lézengő kocsmatöltelék, de képes érezni, szeretni, rajongani. "A valóság sokkal rosszabb" - olvashatjuk. Rosszabb az őrült nagymamánál, Wolfgang borzasztó szerelmes verseinél, Giugiu "Avignoni kisasszonyok bordeaux-i átszállással" című festményénél, rosszabb a színpadon Beba által minden este előadott sztereo orgazmusnál és a görög-zsidó-keresztény-gnosztikus eszmefuttatásoknál.

Gretkowska regényének cselekménye sovány: az egyik szereplő (egy meglehetősen bizarr aktus következtében) végül elnyeri Beba szerelmét. Nem hagyományos történetmesélést kell tehát várnunk, más teszi élvezetessé az olvasmányt. A fejezetek - a merész filozófiai esszék, sajátos bibiliamagyarázatok, misztikus tanok, különös szektákról szóló tanulmányok - csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. A különálló szakaszok egymás jegyzetei: egy-egy csillaggal jelzett szó alkotja a következő rész kiindulópontját. Ez a véletlenszerűséget imitáló szerkesztés minduntalan megszakítja a történet folytonosságát. De hát - idézve Barthes, francia irodalomkritikus gondolatát - nem az-e a testnek is a legizgalmasabb része, ahol az öltözék szétnyílik?

Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré. Európa, 2004. (Fordította Nánay Fanni)