EMU a védett férfi, akinek látszólag tollas a háta. Hajlamosak vagyunk madárnak nézni, pedig szárnyas létére képtelen repülni. Túlságosan is földhözragadt, izgő-mozgó gyalogkakukk, igazi bip-bip életű. Folyton rohan valahova, elfoglalt, mégis, mintha inkább menekülne valami láthatatlan dolog elől. Mi, balga nők meg futunk utána "acme" felirattal a mellünkön, mert tudjuk: Egyszer Megleszel Úgyis...

EMUt mindenki ismeri. A múltját is, nagyjából, de nekünk az éppen elég. Az EMUknak általában van valami tragikus fordulópont az életükben, egy meggondolatlan döntés, egy baleset, egy utazás, bármi. Igazi férfiak, imádják a sebességet, az italt, a nőket, s mert nem félnek semmitől, úgy érzik, nincs mit veszíteniük. Ágyról ágyra másznak, de a fészküket nem találják. Először a barátnőnk mesél EMUról, hogy milyen is, persze halál szerelmesen. Mert EMUt imádni kell. Szórakoztató, udvarias, ha vendéglátós, akkor álom vele bárhol is vacsorázni, ha kereskedő - vásárolni, ha menedzser - piknikezni. Mert az EMUk lényege a beszélőkéjük. Mivel imádják a nőket, nagyon jól tudják, mikor, mit kell mondani.

EMU híre előbb elért, mint a keze. Mikor megtudtam, hogy ő az, akiről a barátnőm annyit mesélt, beindult bennem a csajos "juj, azzal nem, akibe más szerelmes", pedig de. Persze ilyenkor indul a terepfelmérés, hogyan is állnak - vagy nem - a dolgok. Miután kiderült, hogy EMU meg a barátnőnk csak haverok, mert a kan már bip-bip lelépett, minden buliban ment a mosoly-tánci party.

EMU olyan szinten képes motiválni az acme-cicis abszolút gyengébbik nemet, hogy életemben először vele szexeltem - telefonon keresztül. Egy jól sikerült buli után, mikor már azért iszik az ember lánya, mert akarja EMUt, de érzi - még nem lehet, iszonyú egyedül bújni az ágyba. A cigi füstjétől rekedt hangunk, ami alapból ocsmány, ilyenkor kifejezetten szexisnek tűnik a túloldalon ugyancsak ázottan - és egyedül - fetrengő EMU számára. A "és most mit csinálsz"-ra hajlamosak vagyunk azt válaszolni, hogy "maszturbálok". Pedig azt sem tudjuk, merre van előre, nem még azt, hogy merre van középen. Innentől azonban elszabadul a pokol, mert EMU követelőzik a hogyan-nal kapcsolatban. Na, ilyenkor beugrik a kép, de természetesen egy kelet-német Hans-Jürgenes verzió, a "jajatífernochtífernoch", vagy egy "rúfan" Stefi vagy Szuzi. A kedv elillan, a bor kiszáll. A vonal végén ott szuszog - valószínűleg az alkoholtól - az EMUnk, meg a fél mobilszolgáltatós ügyelet, a rendőrség, a titkosszolgálat, meg egy rakat UFO. Rájövünk, hogyha továbbra is szuperpuncik akarunk lenni, valamit produkálni kell, így hát belevágunk: Hallod? - cuppanás, némi halk öklendezés - először benyálazom az ujjamat...

EMU ezek után a tenyerünkből eszik. Azt hiszi, szexistennők vagyunk, mi pedig halljuk, ha éjszaka telefonálunk, hogy a fél világ bekapcsolódik, persze már feleslegesen... Egyszer hirtelen elszakad a hajszál, és veszett csókolózáson kapjuk magunkat a szórakozóhely valamelyik eldugott zugában. Akkor már tudjuk, ma meglesz a dolog. Az izgalomtól egyre többet iszunk, aztán vedelünk, végül nézünk, mint vizsla a ringlist. Arra még emlékszünk, hogy nagy okosan nem egy irányba, és egy időben távozunk, de mindezt persze a zenét túlüvöltve beszéljük meg. Aztán megyünk EMUhoz, azaz visz, persze ő is ittasan közlekedik. Aztán csók, aztán eszünkbe jut, mennyit pisiltünk éjszaka, és fúj, az gusztustalan, azaz kikövetelünk egy zuhanyzást. Ha a suncink éppen nem BigBunda, a lábunk minimum bökős. De ez egyre kevésbé zavar. Tusi után husi be, aztán se kép, se hang. Hirtelen minden elindul balra, a gyomrunk meg föl, a hullámvasút fékének vége. Első használható kép a másnap déli - a saját ágyunkban, otthon. A többi rejtély.

Később mindenki roppant jó fej, senki nem kérdez semmit, csak vigyorognak, mint keljfeljancsi, nyugtázva: na, ez is megvót neki. EMU remek tulajdonsága a "semmi nem történt - arc", és tudat. Először jófejség, aztán rájövünk, hogy tényleg semmit nem tud. Ilyenkor lepottyan a kő, mélylevegő, és cseppet sem bánjuk, hogy a hosszú előjáték felejthető akcióval ért véget. Ekkor kezdünk el mosolyogni a világra, mert most aztán tényleg bármit gondolhatnak, lehet, hogy igazuk van.

EMU, miután utolértük, már nem izgalmas. A rend helyreáll, elérjük a "mienkavilág" állapotot, ilyenkor előfordul, hogy nem állunk ellent egy másik társaságunk másik hím-tagjának. KENU, a Kedves Egyedülálló Néma Utastárs mellettünk kóricál, nem mondja, mit akar, de egy éjszakai fürdőzés során tudatja milyen, ha egy csókban nedvezünk.

De ez már egy másik mese...