A nyárnak bizony vége. A regisztrációs hét is elmúlt. Nincs visszaút, index leadva, tárgyak felvéve, a neptunon teljes a káosz, vagyis: elkezdődött az őszi szemeszter. Újabb tizenkét hét kreditrendszerű alvászavar, államilag finanszírozott éjszakázás, azaz beáll a főiskolás biológiai órarend... nem lesz könnyű.

Bár sokan megfogadtuk, hogy: "Igen, idén tényleg bejárok órákra és készülök, mert ez így nem állapot, elegem van a jegyzetmásolásból és a kuncsorgásból az aláírásért, meg különben is, ideje megkomolyodnom és belátnom, hogy márpedig egyszer ebből az egészből államvizsgázni kellene." Csakhogy ez halott ötlet. Hosszú idők tapasztalatai bizonyítják, hogy a főiskolás létforma alapja a bulizás...

A felsőfokú oktatásnak több nagy előnye ismert: nincs szülői felügyelet, nincs tanári felügyelet, nincs ellenőrző füzet... van diákhitel. Azt hiszem az ilyen dolgokra mondják: dolce vita! Szerencsésebb intézményekben pedig még kisebb-nagyobb vendéglátóipari egység is működik az alagsorban, így növelendő annak esélyét, hogy a hallgató az előadás helyett inkább a pultnál szerezzen tudományos ismereteket.

Az átlag főiskolás szórakozási szokásai meglehetősen egysíkúak, nagyjából a kocsmák, a különböző tudatmódosító szerek és az erőteljes libidó tartoznak a meghatározó komponensek közé. Kolibulik, hónapokig tartó albérletavatók, gólyatáborok, diáknapok, szakestek és egyéb rögtönzött tivornyák gondoskodnak a vizsgaidőszaki pánikról és a rengeteg UV-csekkről, (de azzal ráérünk még foglalkozni). Ráadásul nagy szerencsénkre kialakultak olyan kulthelyek is (pl. DC), amelyek biztosítják a mindennapi másnapokat és a szellemi leépülést.

Vannak azért olyanok is, sajnos kisebb létszámban, akik egyéb szórakozási igényekkel is rendelkeznek. Ők valamilyen oknál fogva késztetést éreznek bizonyos kulturális javak elsajátítására, vagyis nem elégülnek ki pusztán a piálás-csajozás-pasizás nyújtotta élvezetektől. Mivel az iskolák általában elég felkészültek ilyen téren, számos lehetőségük akad: rendszerint filmklubokról, irodalmi estekről, zenei vagy egyéb művészeti rendezvényekről, sporteseményekről, tudományos előadásokról van szó, de gyakran spontán szerveződések is alakulnak a szabadidő hasznosabb eltöltésére (pl. szerepjátszó, versíró, lemezgyűjtő körök, stb.)
Örömmel látni, hogy agysejtápoló tevékenységek is megjelennek a palettán, bárcsak kicsit jellemzőbb lenne ez a mi generációnkra...

Így vagy úgy, a hallgató hamar rájön arra, hogy tulajdonképpen 24 óra nagyon-nagyon kevés.
Nincs idő sem aludni, sem tanulni, egyáltalán egy rohanás az egész élet... Borzasztó... Szegény, szegény főiskolás...

-zsó-