Nem hittem volna, hogy valaha eljutok még egyszer Európa Kiadóra. A zenekar és tagjai eltűntek a kilencvenes évek derekára: idegenbe szakadtak, más foglalkozást választottak, szektába menekültek. Eltettem őket a szép emlékeim közé.

Egyszer csak hallottam, hogy Menyhárt Jenő és Kiss Laci itthon vannak, valami éjszakai talkshowban is feltűntek, sőt, Pesten néhány jól sikerült bulit is lezavartak (Például egyet a Szigeten.). De még ekkor sem gondoltam, hogy megtörténik a csoda. Most itt vagyok az Egyetem Diákcentrumában és várom, hogy színpadra lépjen az Európa Kiadó. Közel húsz éve nem láttam őket. Emlékszem, micsoda kincsnek számítottak kalózkazetták formájában terjedő stúdió- és koncertfelvételeik, mert bizony lemezük kezdetben - sok más kortársukkal egyetemben - nem lehetett a nyolcvanas évek puhuló kádári posványában, az Erdős Péter popatyaúristen vezette MHV-nél. Először még Veszprémbe se nagyon jö(he)ttek, mindig az inotai művházba kellett elzarándokolnunk egy-egy koncertjükért.

A szokásos egyórás késéssel színpadra küzdik magukat. Érdekes felállásban nyomulnak: ez a formáció - noha valamennyien egykoron tagjai voltak a zenekarnak - együtt sosem játszott régebben: Kirschner Péter szemébe lógó hajjal nyomja a gitárfutamokat, Magyar Péter még mindig merev mozdulatokkal üti a bőröket, Másik János is visszatalált, billentyűs jazzfutamaival együtt, Varga Orsi újból segédkezik másodbillentyűsként, Kiss Laci totál megőszülve, szakállát, bajuszát elvesztve a háttérből brummogtatja basszusgityóját, és középen mindenki rég elveszett Jencikéje, Menyhárt Jenő, gitárját vakarva kiabálja bele az üzenetet a mikrofonba.

Nem szól jól a cucc, de a zenekar jó, bár a dalok között sokat piszmognak. Kicsit áthangszerelték a régi nótákat, azonban publikum így is veszi őket: már a kezdő nótától – Várna - együtt énekelnek Menyhárttal. Aztán a többi is jön: Európa Kiadó, Mozgó képek, Rendőrlány, Így vonulunk be. Körbenézek, túl sokan nincsenek, mindenki mozog, táncol, még a tizenévesek is kívülről fújják a régi dalokat. Minek emelik a hangerőt ész nélkül? Nem bírom tovább, hátra kell, hogy menjek. Recseg-ropog az egész. Öreg, a füleden ülsz a pult mögött? Na végre, most jobb, viszont Másik és Varga Orsi vokálját nem hallom. Menyhárt a szokásos unott, cinikus formáját hozza: magázza közönségét, fullánkos megjegyzéseket tesz rájuk, ha valami kívánságdalt üvöltenek. Ezt szoktuk meg tőle. Minek énekel valamit angolul? Mindegy, neki tetszik. Nekünk ő volt az Igazi hős - a kurva életbe! Kiss Laci eldanolja az Elmentek a fiúkat, de borzasztó erőtlenül. Jenőnk visszaveszi a szót, elkezd udvarolni a csajoknak: Hello bébi, te nyomorult állat! Még jön egy kis szado-mazo: Romolj meg, egy anzix, Menyhárt módra: Ez a város, majd a végén megint a lányokhoz szól: Megalázó durva szerelem. A ráadásban „bonbonszibonozunk” URH-n keresztül, hiszen Ez egy igen-igen kemény, kemény világ.

Félig süketen támolygunk a kocsi felé, közben azon tanakodunk, milyen dalok maradtak ki a műsorból. Bizony sok, de két órába húsz szerzemény fért bele. Mindegy, így is nagy élmény volt ennyi idő után újra látni a nyolcvanas évek egyik legizgalmasabb formációját. Most pedig Menyhárt Jenő visszatér az Államokba, Kiss Laci pedig Ausztráliába, mi viszont, ha csak két órára is, de visszareppentünk a tinédzserkorunkba.