Utálom a szeptember elsejét. Hogyhogy miért?! Mert diák vagyok, egy hallgató! Akinek annyit kell hallgatni, hogy az másnak is sok lenne! Most, hogy már megint szeptember eleje van, a pedagógustársadalom lesben áll, és ha hibázok, már kezdődik is a szívatás. Az sem lenne csoda, ha az idegosztályon végezném a szemeszter végére! Csoda, hogy a nebulófejemben összeállt néhány stratégia a túlélésre?!

Ha megszólal az a bizonyos csengő (nevezzük vészcsengőnek), a legfontosabb a szelektív hallás: ki szeret fülsüketítő ricsajban tanulni?! (Amikor még a saját gondolataimat sem hallom?!) Tehát el kell kerülni az efféle szituációkat. Húsz fok felett kiváló megoldás az iskola parkja, esetleg udvara, télen pedig a fűtött dohányzóhelyiségben is határozottan tompák ezek a "jelzések".

És ugye milyen fontos az, hogy az ember jól be tudja osztani az idejét??
Figyelembe véve azt a tényt, hogy a hatásos tanuláshoz sok alvásra van szükség, hétköznap tíz előtt nem érdemes kimosni a csipát a szemünkből. (Kollégium-buli után plusz fél óra, hiszen az alkohol lassan párolog el az ember szervezetéből.) De ha már délig nem értünk oda egyik előadásra sem, akkor ebéd nélkül ne is induljunk útnak - üres gyomorral nem lehet figyelni. Anyuci főztje mindig leterheli az ember szervezetét, a kaja után érdemes ledőlni egy fél órára. Délután három-négy fele sajnos a tanárok is elfáradnak (a gondolkodásban - ők is emberek), ezzel egyenes arányban csökken az órák kulturális színvonala. A gagyi duma pedig - mint tudjuk - nem építi a diák jövőjét. Tehát próbálkozzunk inkább másnap!

Mindig törekedni kell arra, hogy a szabad délutánokat hasznosan töltsük el. Például elballaghatunk a közeli bankomathoz a havi diákhitelért, amit aztán élvezeti cikkekbe fektethetünk. De ha túl fáradtak vagyunk a sétához, elég végignézni a Mónikát, a Balázst, a Barbarát, ők is rámutatnak az Élet kőkemény igazságaira. A sorozatok pedig megtanítanak bennünket arra, hogy minden dolognak van folytatása, és az élet csupa szenvedély, ármány és szerelem. Fontos, hogy minden nap olvassunk egy-két oldalt, a Cosmó mindig ad ebben valami extrát, például gumit - amit mindig elfelejtesz venni, ha a kis szabadidődben leszaladsz a boltba. Ha nem szeretünk egyedül lenni, vagy épp ráérünk, akkor a csoportos Activity mindig jó program - és közben nem kell a másnap szörnyűségein gondolkodnunk.

Ha végképp le vagyunk törve, és teljesen depik vagyunk, mert nincs időnk semmire, mert nagyon sokat kell tanulnunk, vagy hiányzik a kiskutyánk, vagy a pasink, vagy a kispárnánk, és elfogyott a pénzünk, a kajánk - akkor nem szabad tétovázni: irány az első busz, ami elvisz hazáig. (Vagy a háziorvosig, aki házipáleszért gyártja az igazolást.)