A Hangulat szóról nekem először az a kocsma jut eszembe, ami minden faluban megtalálható, nagy eséllyel a Petőfi utcán - de ez engem minősít. A másik, ami bevillan, hogy a Hangulatok kifejezés a Gondolataim szóval versenyez a legunalmasabbnak járó éremért a művészeti produktumoknak adható címek derbijén. Ilyen megfontolásból gondolom, hogy rosszul választ az, aki Képek, hangulatok névvel illetti tárlatát. De vizsgáljuk meg, hátha ezegyszer végre a helyére került ez a cím!

Ünnepi hangulatban

A kiállítás ünnepnapon nyílt, még ha nem is piros betűsön, a Magyar Fotográfia Napján. Szerepel is jónéhány fotó, ami az alkalomhoz illő emelkedettséget sugallja. A legtöbb felvétel Veszprémben sétáltat minket, a Várban, a Szentháromság-szobornál és más emblematikus építmények környékén. A képeken azonban nem ezek, hanem egy-egy gally vagy cizellált lámpaoszlop éles. Veszprém csak az észrevétlen szépségek díszlete a háttérben. Kovács Pál munkái arra irányítják a figyelmet, amin a városban járva egy átlagos napon nem akad meg a szemünk.

Kontemplatív hangulatban

A kiállítás egésze arról tanúskodik, hogy a művész nem a nagy dolgokra fókuszál. Fölfelé néz és észreveszi a tetők ritmusát, lefelé figyel és meglátja a világ tócsákban kirajzolódó tükörképét, kiemeli az egyszerű tárgyakat. A bólyában, a hajókötélben vagy egy-egy szoborrészletben talál valamiféle filozofikus jelentést, ami valóban bennük van, bár Kovács Pál felismerései nem túl revelatívak.

Néha furcsa hangulatban

Egy szőke hölgyemény vetkezett le a művész és a nézők előtt. Testét hátulról angyali fény világítja meg, kezében gyertya. Vajon mit keres a sötét szobában? És mit keres itt? Nehéz lenne megmagyarázni, hogyan illik a kiállítás koncepciójába a terem eldugott sarkába helyezett két akt, de hát, van ez így néha.

Hangulatok is meg képek is. Valóban ennyi ez a kiállítás.