"A régi tárgyakhoz - tehát a hagyományokhoz - nagyon erősen kötődöm. Szeretem a múltat, mert megértem. A régi tárgyat nem fetisizálom, a titka izgat, ami őt létrehozta, az életérzés, a mögötte rejlő szándék, ami nekem mindig mesél, és segít megérteni a jelent, s talán látni a jövőt."

Index: - Hogyan lesz valaki restaurátor?

Felhősi István - Az akadémián a festő-restaurátor szakon végeztem. Feleségemmel, Král Évával már akkor is együtt éltünk, dolgoztunk. Életünk mindig a munka és az együttműködés jegyében telt, ez 24 órás együttlétként értelmezendő. A napi 24 órás alkotási folyamat mellett az együttélés volt az, amit meg kellett oldani. Úgy tűnik, ez 30 évig sikerült. Nekünk egy kicsit többet kellett tanulnunk biológiából, kémiából, fizikából. Maga a restaurálás amolyan közbülső dologként jött. Nekem ez így kedvesebb, mint ha rajztanár lennék, és munkaterv szerint adnám elő minden évben ugyanazt. A restaurálással kiváltom az időt a festésre.

Index: - Melyik volt a legizgalmasabb munkája?

FI: - A legizgalmasabb munka mindig a következő. Amíg ifjabb voltam, egyfajta bizonyítási kényszer élt bennem is, és vágytam a kihívásokra. Ilyen volt a zirci katedrális falképeinek a helyreállítása. Erre a munkára jó hat-hét évet szántam az életemből. A restaurálás komoly szakma. Egyrészt meg kell felelni a tudományos elvárásoknak, a nemzetközi és hazai előírásoknak, ugyanakkor meg is kell szólalnia a műnek. Ha valaki belép, föltekint és nagy levegőt vesz, mert megérinti az eredmény - az az én jutalmam. Akkor készen vagyok. Zirc várossá tételében, szellemiségében sokat segített ez a munka. Amikor odakerültem, sötét, dohos volt, a papokon kívül senki sem akart oda bemenni, most nyaranta három idegenvezető folyamatosan fogadja a látogatókat. Ez a különbség. Ez most már nem a templomnak szól, hanem magának a helynek, ahol, ha van múltam, megértem a jelent, és akkor talán lesz jövőm. Most a ferencesek templomán dolgozom. Ez is nagy durranás lesz. Olyan értékek kerülnek elő, amiket el lehetett volna ásni, tüntetni egy villanyszereléssel, egy átalakítással.

Index: - Hogyan találta meg?

FI: - Kerestem. Mondták, hogy rendbe kéne tenni, ez általában azt jelenti, hogy ki kellene meszelni, hogy Húsvétra tiszta legyen. Minden munkámra lelkiismeretesen felkészülök, gondoltam, ennek is utánanézek. A rutin, a kor tudja, hol keressen, s csak az talál, aki tudja, hol keres. Az egyetem, a 25 év gyakorlat segít ilyenkor - és egyfajta ráérzés, ami nem jár a diplomával. Már tudom, hogy mit találtam, csak a művészettörténészek vitatkoznak még rajta. A barokk kultúrkör mindent átfog; zenét, irodalmat, képzőművészetet és tudományt. És ez a korai barokk került elő Veszprém megyében. Azért érdekesek, mert új és etalon értékű felületek.
Wagenmeister a Felvidék felől jött, a törökök után, az 1740-es években, a ferenceseknél talált kép viszont 1720 körüli, amikor újraépült Veszprém. Akkor hozta Esterházy Imre magával Bibiennát a környékre. A Bibienna család nagyon híres, operaházakat építettek Pádovában, Firenzében, Rómában, Bécsben, az illuziórikus festészet legkiválóbbjai. Ők a reneszánsz hagyományokból tisztán újraszerveződő világot képviselik. Nem divatot, trendet, hanem életérzést, ami mindenre kihat. Erről a korszakról szólnak a képek, és ezért örülök, hogy ezek kerültek elő.

Mostani munkám során először annak jártam utána, hogy milyen adatok találhatók ebből a korból. Kik éltek itt, milyen volt a körérzet - hogy érezzem, hol járok. Levéltári anyagokban kutattam a veszprémi vár történetét, így rálátok arra, hogy merre milyen középkori házat építettek vagy bontottak le. Ilyenkor mindig egy kicsit időutazónak érzem magam. Ebben az esetben négy vékony kis középkori telken kezdtek el építkezni. A mai Szentháromság szoborcsoport helyén is szűk utcák, házacskák voltak, mint egy Pasolini filmben, mindenhol kurvák és borozók - aztán jött egy barokk nagyúr, és azt mondta, már pedig itt rendnek kell lenni! A Habsburg monarchia eldöntötte, hogy a püspöki székhelyeket újjá kell szervezni - könyvtárakat, utakat, szennyvízvezetékeket kell építeni. Padányi Bíró Márton vitte ezt véghez, kiköltöztetett, lebontott, átépített. Ez a szerkezet, amiben gondolkodnom kell. Ezt az embert kell megértenem, s azt, hogy mi mozgatta, hogyan élt. Így lehet megtalálni az ajtókat, amiken bementek, kijöttek, a padot, ahol leültek, azt a fényt, ami bevilágított. Kicsit olyan, mint a vadászat: annak a természetéhez igazodom, amit keresek. Itt nem a részvétel, hanem eredmény a fontos. Ha elkészül, a Gizella kápolnával egyenrangú, nem körgyűrűn belüli, nem pannóniai, hanem európai érték lesz. És akkor vendégként leülök a hátsó padra, és mosolygok. Az elégedettség mosolya lesz az.
Tőlünk keletebbre fotók alapján építik fel a történelmet - például Varsó belvárosát, amely romokban hevert. Látványokat kreálnak, palotákat aranyoznak be - gombhoz készül a kabát. Mi sokkal jobban ragaszkodunk az eredetihez, azt minden esetben megtartjuk, restauráljuk és láttatjuk. Mellétesszük az újat, nem rá. Nem javítjuk ki, nem értékeljük, nem festjük át.

folyt.köv.