A Háztörténetek, német sorsok a Duna mentén című nemzetközi, és jelen pillanatban a Laczkó Dezső Múzeumban látható kiállításon tizenkét lakóház és család életét, történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A stilizált házak belsejében régi fényképek, emlékeket idéző tárgyak révén a múlt jelenik meg, külsejükön, a 2001 őszén Martin Rosswog német fotóművész megörökítette fényképeken, pedig a jelen.

Az Index Veszprém hasábjain hetente egy-egy lakóház és család történetét mutatjuk be, remélve, hogy ezzel is hozzájárulhatunk a "határt nem ismerő" együttműködés sikeréhez.


A Kiszler család háza
Cikó, Mikes utca 9.

Cikó községet a XVIII. században alapították, a németek magyarországi betelepülését követően. 1755-ben 680 ember élt a településen. A falu egyházi anyakönyvében talált 1762. január 26-i bejegyzés szerint ezen a napon vette feleségül a 32 éves Franz Kißler a nála tíz évvel fiatalabb Juliane Edlert. Tehát legkésőbb ettől a dátumtól fogva a - magyaros helyesírással írt - Kiszler család históriája összekapcsolódik Cikó történetével.

A Kiszler család házát Johann Kiszler építette 1891-ben. Tizenhat évvel később két fiával, Johann-nal és Nikolausszal kivándorolt Amerikába munkát keresni. Ottani keresetének köszönhetően a cikói gazdaságuk újból felvirágzott, és házukat is megnagyobbították.

A második világháború, és azt követő események szétszakították a családot. Kiszler Albertet, a házépítő unokáját, aki átvette a gazdaságot, kényszermunkára hurcolták a Szovjetunióba. Csak 1949-ben tért haza feleségéhez, Ilonához és gyermekeihez.

Ma három nő él a házban: Kiszler Albertné, lánya, Rónai Terézia és unokája, Zsuzsanna. Sok olyan tárgy van még a birtokukban, melyek a család múltjáról mesélnek.

A Hamhaber család háza
Csávoly, Petőfi utca 43.

A középkori alapítású Csávoly, mely a kalocsai érsekséghez tartozott, a török hódoltság után teljesen elnéptelenedett. Az érsek először a szomszéd falvakból telepített oda bunyevácokat (katolikus vallású délszávokat). Később magyar és német családok is költöztek a településre. Az utóbbiak először a szomszédos falvakból jöttek, majd a Pest környéki Soroksárról. A német lakosság Tschawainak nevezte el a falut.

Közéjük tartozott Folkmann Valentin parasztgazda is, aki a XIX. század elején egy kis házat épített magának. Utódai az idő folyamán nagy jólétre tettek szert. A gazdag parasztok rétegéhez, a "csávolyi grófokhoz" tartoztak. Házukat úgynevezett háromszögházzá bővítették ki. A széles, stukkóval díszített utcai front is a gazdagságról árulkodott. Még ma is látható a beépített kis kápolna.

A Folkmann háznak a XX. században több tulajdonosa és lakója volt. Az építő utódait 1947-ben elűzték, a reprezentatív épületet pedig államosították. Először a Csehszlovákiából elüldözött magyar telepesek találtak benne otthonra, majd a rendőrfőkapitányságé lett, később egy téesz irodája és üzlete került oda. 1966-ban és 1974-ben megvette Hamhaber János és Júlianna. Máig ott élnek fiukkal, menyükkel és két unokájukkal.