Amikor elkezdtük a munkát, úgy másfél évvel ezelőtt, nagyon kevesen hittek a sikerben. A kételkedők emblematikus mondata szerint: "Majd pont Veszprémbe jön Jose Cura énekelni!" 2004. augusztus 5-e után ezt a mondatot nem lehet többé kimondani - összegzi a Veszprémi Ünnepi Játékok tapasztalatait Asztalos István, Veszprém alpolgármestere

- Lehetőleg megnyernénk azt a pályázatot, amit rögtön, a szervezés legelején elszalasztottunk - kezdi válaszát Asztalos István arra a kérdésre, hogy mennyiben változtatnának az eddigieken. - A pályázatot a Széchenyi Terv keretén belül írták ki a turisztikai jelentőségű, kulturális nagyrendezvények szervezőinek. A sikertelen pályázat rontotta az indulás hangulatát is, mintegy előzetes tesztként szolgált várakozásaink megmérettetésére. Aztán túljutottunk a holtponton, és a "pótvizsgán"; ugyanennek a pályázatnak egy későbbi kiírásán a maximális összeget nyertük.

- Át kívánjuk gondolni a program kommunikációját is - folytatja az alpolgármester. - Úgy érzem, többet jeleztünk előre az ünnepi játékokról, mint kellett volna. Túl sokat és túl korán lehetett tudni, így aztán a program végső bejelentése már nem szolgált a meglepetés erejével. A dolog persze részben érthető. Ahogyan kezdtek a terveink szépen "kigömbölyödni", a nagy örömet nem tudtuk magunkban tartani. A jövőben tehát ebből a szempontból fegyelmezettebbek leszünk.

- Harmadikként pedig igyekszünk jobb "alkut kötni az égiekkel". Csak a nulladik, a "megasztáros" nap zajlott eső nélkül, a "nagy" koncertek alatt - ha éppen nem esett, csak csepergett, de - lógott az eső lába. Első nap, amikor José Cura lépett fel, délelőtt már áztunk, este szerencsére elmaradt az égi áldás. A Lakatos-est vége esőbe fulladt, Al Di Meola pedig az esőhelyszínen, a csarnokban koncertezett.

- Ebből következik az esőhelyszín problémája. Az ülőhelyszám bőven elég, de az ültetés megoldása nem zajlott gördülékenyen. A várbeli sorok, székek számozását át kellett "kódolni" a csarnok lelátójára. Mire szegény hostessek működésbe hozták a "fordítókulcsot", elment negyven perc. Nem rontotta el ez a csúszás a hangulatot, de gerjesztett egy kis feszültséget, amit szerencsére a két zseniális gitáros percek alatt feloldott. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az átköltözés maga volt a csoda. Tizenegy órakor még a meteorológusokkal tárgyaltunk, akkor döntöttünk a pakolás mellett. Órák maradtak arra, hogy az egész hatalmas műszaki szerkezet áttelepüljön. Aztán ez is összejött. A tapsok egy része azoknak a fiúknak szólt, akik a szó szoros értelmében a hátukon vitték át a produkciót a fedél alá.

És a visszajelzések.
- Közel és távolról érkeztek dicsérő szavak - Veszprémből és a város határán túlról is gratuláltak, megvan a maga sajátos ereje, üzenete mindkettőnek. Különösen örültünk annak, hogy a rendezvény nem gerjesztett "plebejus" indulatokat, bár a viszonylag magas helyár, a vállaltan minőségi körülmények miatt tartottunk ettől. Azt szerettük volna, ha azok sem érzik kirekesztve magukat az ünnepből, akiknek magas a belépő ára. Ezért illesztettük a játékok elé a "nulladik" napot, hogy mindenkivel, aki igényli ezt, megosszuk az esemény örömét. Egyébként jól látható, hogy az ünnepi játékok hívóereje messze túljutott a városon. Országos esemény volt, de egyelőre "csak" országos. A határainkat átlépni, a külföldet megcélozni a jövő feladata lesz. Úgy érzem, az előttünk álló évek során egyre táguló körökben terjed majd el a Veszprémi Ünnepi Játékok jó híre - összegez a város alpolgármestere.