PACI, a Pityókás-Alkalmi-Csókos Ifjú általában az ismerősünk ismerőse. A srác, aki félrebillentett fejjel, higgadtan beszél, talán kicsit lágyabban, mint kéne. Van valami furcsa fény a szemében, látszik, hogy nem hülyegyerek, de nem is túl merész. Ha ló nincs, jó a PACI is, azaz ha az ismerőssel egyéb okokból nem lehet, megteszi az ismerőse. Elég némi itóka, hagyni, hogy ingereljenek, aztán irány aludni. Pontosabban irány az ágy.

PACIt ismertem már, az ismerősöm mutatta be. Általában nem tulajdonítunk nagy jelentőséget neki elsőre, a PACIk nem túl feltűnő lények. Az „olyantökaranyos” kategóriába soroljuk őket, ami egyenlő a nullával. Nem élveztem túlságosan, ha jelen volt, mert nem tudtam az ismerősre koncentrálni, aki akkoriban bizsergette a huncutkámat. Nem beszélve arról, hogy ők, ha ketten voltak, mindig kijött belőlük a tanár, és egymást felpiszkálva villogtatták az IQkijukat. Én, a kiscsaj meg kapkodtam a fejem, aztán csodálkoztam, honnan van ezeknek ekkora esziszerve. Mit ne mondjak, itókázni egyszerűbb volt, mint követni őket.

PACI, a tipikus egyéjszakás megoldás. Amikor a nedű a fejünkbe száll, belemegyünk szinte bármibe, csak már ne kelljen hallgatni a filozofálást. Az IQki bajnok ilyenkor kitalál valamit, amitől legalább az egyik testrészünk jobban látszik, mint kéne. Majd továbbfejlesztve az ötletet, idővel meggyőz, hogy hozzá kell érni, mert a kéz szentesíti a mellközt (vagy a popsit). Mi meg, mintha igazolni akarnánk, hogy tényleg tök hülyék vagyunk IQkiilag, vihogunk, és iszogatunk, mint a konzumlány egy nem túl kívánatos akció előtt.

PACI, mint mellékszereplő akkor mozdítja meg az ember mellbimbóját, amikor hozzáér. Akkor érezni csak valami furcsát, amitől az ismerős, azaz a ló már nem is lesz annyira izgis. Mert a PACI általában szabad - bár az én PACImat azóta "összekarámolták" -, a ló ellenben kevésbé. Azaz egyáltalán nem. Így aztán mi, a nagylelkű jókislányok, csupa önfeláldozásból PACIval megyünk aludni. Mindenféle férfiúi hiúság, belső viszály kirobbantása nélkül, ugyebár, csak azért, mert ez így illik. Azt sem várva, hogy a ló esetleg féltékeny legyen, mert ezt nem szabad. Meg a nők ilyet nem is tesznek, mint tudjuk.

Aztán PACI mellett fekve, vízszintben, miközben ő csupa jóindulatból, mert olyan tök aranyos, megölel és simogat, a mumus a nunusunkban megszólal. Ilyenkor a küklopsz egy szemének szemhéja akar lenni, az sem érdekli, hogy mi a sok borocskától az sem tudjuk, éljünk-e... vagy hányjunk? Megmozdítja a kezünket, kerestet velünk valami kapaszkodót szédülés ellen, amire általában gyorsan felfűzzük magunkat, csak a stabilitásunk végett. Ilyenkor az sem érdekes, hogy az aljzat bundás vagy sem. Mereven ragaszkodunk az egyensúlyunkhoz.
A lényeg, hogy a ló ne tévedjen be, amit egyébként meg fog tenni, mert kíváncsi. Ilyenkor a "jújtidugtok" felkiáltásra a válasz kábé annyira hiteles és meglepő, mint a kérdés, azaz "áááááááá, neeem".

PACI másnap aranyos kis lovacska lesz megint. Az ismerős pedig ismerős marad. Az akció felejthető, főleg, ha belép életünkbe APACS az ApaPótlóAggodósCSajvadász. A férfi, aki nem a kiscsajt imádja bennünk, értelmesnek tart, és nem bírja a gyerekeskedést. A hátán visz el az ágyáig, velünk ugrabugrál, amikor sétálunk, de utána ezt egy hétig emlegeti. A címlapos, cicomás, igazi Nőt keresi, mégis nehezen szakad el tőlünk, mert, bár tagadja, belül ő is egy nagyra nőtt gyerek.
De ez már egy másik mese...