Mosonmagyaróvári ismerősünk még anno júniusban jelezte, hogy ha már egyszer ekkora hírverést "csináltunk" az Ünnepi Játékoknak, akkor ő érkezik is. Méghozzá a Lakatosok koncertjére. Hiszen Veszprémről beszél Magyarország, és a Világról Veszprém. Meg hát ott van a logóként kikiáltott barokk vár és az érseki palota.

A koncert előtt egy óvárostéri vendéglő teraszán ejtettük meg az aktuális estebédet, miközben láthattuk a felvonulók seregét. Hatalmas autókban pöffeszkedő VIP-esek, gyalogszerrel érkező kiskosztümök, zakók, sálak, kalapok, áttetsző titkok, fehérzoknik, papucsok, illatok, minden és mindenki, "aki számít". Aki számított az öt Lakatos koncertjére. És ez a díszes társaság először a büfében egyesült, majd a nézőtéren.

Kellemes élmény fogadta az érkezőket: kedves, mosolygós hostessek, biztonságiak. Párna és frissen festett műanyagszék mindenkinek. Kis hungarikum a zsebekben, fagyi a fehér ingen, ásványvíz pohárral. Mindenki felkészült a zenei csemege fogadására. Aztán elkezdődött. Roby Lakatos leginkább a Macskafogóból ismert Lusta Dickre emlékeztetett. Megjelenésre. De játéka és felhőtlen felszabadult mosolya profizmusát tükrözte le "siserehadunkra". Keményen tartotta kezében a Lakatos Band minden tagját. Figyelt mindenre és mindenkire, minden apró kis nyüanszra. A tagok Roby egy pillantásából tudták, mi a feladat, mikor szabad játszani, szekálni a másikat, és mikor van izzadásig improvizáció. Zongora, cimbalom, gitár, dob, hegedű biztosította az egyedi hangzás megszületését, hiszen a cigányzene, a jazz, a klasszikus és a latin ritmusok fonódtak itt össze. Frenetikus hangzásban és nemes egyszerűségben.

Aztán nemes egyszerűséggel csöngetett be a szünet is. Mindenki újra a büfésátorban tiporta a másik lábát, egy kis hungarkim, fagyi, á-víz. És amikor a legjobban esett a jazz cd-k vizslatása, megszólalt az öt Lakatos a színpadról. Spuri vissza. Az öt Lakatos be sem tudott melegíteni, amikor hirtelen a nyakunkba szakadt az eső. Villám, dörgés, ázás, párnák a fejeken, vagy nejlon zacskó, hiszen esernyőt nem lehetett… És futás. A büfésátorig, ami úgy nőtt, mint a mesében a gomba, egyre többen voltunk alatta, már a Lakatos Band is ott támasztotta a pultot.

Aztán csendben elállt, és egy halkszavú hosstes kért elnézést: "Nem áll módunkban folytatni". De holnap lesz az Al di Meola, 10000-ért. Köszönjük.

Láthattunk egy fél koncertet, és egy pár percet az öt Lakatosból, profi szervezéssel találkoztunk - és profi esőzéssel. Vicces volt a lemálló vakolat a fuxos Lady-ken, akik arctorzulásukkal jelezték: "Kérem, én csak muszájból vagyok itt Önökkel az ernyő alatt."