1985-ben állt össze a csapat, de pár év és album után feloszlottak. Ezen a nyáron újra összeálltak néhány fesztivál kedvéért, mákunk van, hogy mi is rendeztünk egyet - volt hova meghívni őket. Zenéjük a boogie-woogie és a louisianai rhytm & blues szüleménye. Talán ennyi lexikális ismeret elég is az élménybeszámoló elé.

A hétfői extázist - melyet a Visegrád Blues ördögei okoztak - még nem sikerült kihevernem, amikor lábaim már a jól ismert Séd elé vittek. Napok óta a Palermo-ra vártam, kíváncsi voltam, milyen lesz meglátni őket. Ugyanis a kocsiban már rongyosra hallgattuk kazettájukat, de a háromdimenziós találkozás eleddig váratott magára.

A közönség lassan kezdett torlódni, élményt okozott vegyes összetétele: vad, öreg, pocakos rockerek, 40-esek, 10 alattiak, szinglik és a nyári romantikusok, boldogok és boldogtalanok, kutyák, macskák, miegyebek. Már két napja azon rágom a kefét, hogy honnan az ördögből szivárognak elő az emberek? Milyen - általam nem ismert - földalatti járatokban mászkálnak amúgy a szürke hétköznapokon? Mert ennyien már régen terheltük városunk járt és járatlan útjait.

Aztán belecsaptak a húrokba. Mármint Palermo-ék. Szabó Tamás, az ország tán legjobb szájharmonikása, magára vállalata a sómen szerepét. Minimálisra állította a kapcsolatot a közönséggel, inkább zenésztársait és önmagát szórakoztatta. Fekete Jenőnek - úgy látszik -nemcsak a neve fekete... Hangjához minden elismerésem, úgy volt tökéletes, ahogy kell. Maguknak játszottak, jól érezték magukat saját kis játékukban, élvezték az "újra együtt feelingjét" - és megengedték annak a több száz résztvevőnek, hogy szemmel, füllel, és lábbal kövessék őket. Szép lassan indult felfelé az emberek táncolhatnékja - mint Szabó T. mondotta: Lassú blues partot mos... Újabb élménybonbon volt látni a táncikáló párokat, a profikat és amatőröket, a szolid középkorúakat és a kevésbé szolid fiatalokat.

Szemtelenül laza, profi játékot űzött velünk tegnap Szabó T., és társai ebben tökéletes cinkosok voltak – izgett-mozgott a lábam a sörtől ragadó pad alatt, egész egyszerűen jó volt, na...