"Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén" címmel nyílt kiállítás csütörtökön a Laczkó Dezső Múzeumban. A "Háztörténetek" megjárta már Németországot, a Néprajzi Múzeumot, Újvidéket, valamint a Romániát, és most megérkezett városunkba is. A kiállítás főrendezőjével, az ulmi a Donauschwäbisches Zentralmuseum muzeológusával, Henrike Hampéval (aki az egyetem évei tanult magyarul) és Mészáros Veronikával, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzos muzeológusával, a veszprémi kiállítás koordinátorával a nyitás előtti "finisben" beszélgettünk.

Index: - Ki hívta életre ezt a nemzetközi kiállítást?

Henrike Hampe: - A történelmi hagyományok ellenére 1989-ig nem volt szoros kapcsolat a Duna menti országok között. Pedig a folyó mindig összekötő, biztos kapocs volt a partjain fekvő országok életében. Aztán 2000-ben megnyílt Ulmban a Donauschwäbisches Zentralmuseum (Duna-menti Németek Központi Múzeuma), és úgy gondoltuk, itt az idő, hogy kialakítsuk a kapcsolatot az érintett országok múzeumaival. Mivel a Duna menti múzeumok és a mi kis múzeumunk feladata többek között az, hogy bemutassa a németek életét, és gyűjtse az ezzel kapcsolatos anyagokat, így jó témának látszott a "Háztörténetek", ami magában foglalja a régi közös gyökereket, de a mai életről is tökéletes képet ad. A tizenegy résztvevő múzeumnak egy-egy házat kellett bemutatnia a kiállításon. A vándorkiállítást az EU Kultúra 2000 programja támogatta.

Index: - Milyen volt a kiállítás fogadtatása?

HH: - Eddig Németországban, Romániában és Újvidéken mutatkoztunk be, valamint a Néprajzi Múzeumban. Németországban sok látogató írta a vendégkönyvbe, hogy érdekes volt megismerni ezt az eddig számára ismeretlen világot. A németek természetesen örülnek, hogy létezik egy olyan kiállítás, ami az ő sorsukkal foglakozik. Pesten egy Ausztriából származó férfi jegyezte be a vendégkönyvbe, hogy a bánsági ház öreg lakójának sorsa nagyon hasonlít az övére, ezért szeretné vele felvenni a kapcsolatot.

Index: - Hogyan vették fel a veszprémi múzeummal a kapcsolatot?

HH: - 1990-ben egyetemistaként itt voltam gyakorlaton dr. Lackovits Emőke néprajzos muzeológusnál, a néprajzi osztály vezetőjénél. Amikor partnereket kerestünk a kiállításhoz, megkerestem Őt, és élt a lehetőséggel.

Index: - Mi a veszprémi vonatkozása a kiállításnak?

Mészáros Veronika: - Az 1700-as évek elejétől érkeztek német telepesek Veszprém megyébe és az 1780-as évektől Veszprém városába is. Földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, Veszprémben a Temető-hegyen (mai Dózsaváros) jelöltek ki számukra utcákat, házhelyeket. A kiállítás koncepciójába illeszkedően mindenképpen egy városi házat kellett keresnem. Többek között azért esett a választás Debreczenyi Jánosné házára, mert 2000-ben a fia a népi építészet jegyeinek megfelelően újította fel azt.

Index: - Miben rejlik a kiállítás egyedisége?

MV: - Az emberi sorsokon keresztül mutatja be ez a tárlat a XX. század tragikus, megrázó történelmét. Nem "porszagú" kiállítás ez, a modern muzeológia eszközeit használja, a jelen fényképeit, absztrakt házakat. Bármilyen furcsa, itt a tárgyak gyakorlatilag csak kiegészítő jellegűek.