Álmodtak már olyat, hogy álmukban angyalok voltak, s lezúzták a Világot, csak hogy hazajussanak? S ez az otthon nem akárhol van ám, ez maga a mennyország, ahová valóban hazavágyódhatnak az angyalok jópár nehéz, száműzetésben eltöltött év után - Amerikából, ahová Uruk és Parancsolójuk engedetlenségük miatt küldte őket.

Kevin Smith a rendezője a Dogma című filmnek, amely egyben korábbi munkái folytatásaként is felfogható, de önálló alkotásként is megállja helyét. Vallásról, vallásgyakorlásról, hitről, testi és lelki életről polemizálgat egy jópofa történet keretei között, ahol is Bartleby és Loki, a két bukott angyal értesítést kap egy lehetőségről: hosszú évek után hazajuthatnának a mennyországba.

A dogma kifejezés olyan egyházi kinyilatkoztatást jelent, ami egyaránt érvényes a földi és az égi szférákra, legalábbis az egyház tanításai szerint. Egy efféle kijelentés vezethetne gyakorlatilag egészen odáig, hogy az egyház által feldobott bűnbocsánat-lehetőség akár még az emberiség teljes pusztulását is okozhatná. A bűnbocsánat ilyen jellegű megszerzése végül is nem kellene, hogy feltétlenül bonyodalmakat okozzon, voltak erre nézve már korábban is egyéb próbálkozások az emberiség történetében, azonban az isteni szándékkal ellenkező angyali cselekedet a teremtő teljességét cáfolná meg, ennél fogva magát a teremtést lehetetlenítené el.

A menny és a pokol küldöttei egyaránt harcolni kezdenek a saját eszközeikkel, hogy egy száz év után újraszentelt templom boltívei alól angyalkáink véletlenül se juthassanak be a mennyei uruszágba. Van egy kis bökkenő, ami mindkét fél pozícióit jelentős mértékben befolyásolja: a Mindenható hollétéről néhány beavatotton kívül senki sem tud. Ezt a feszültséget tündéri humorral - és talán az ismételten remekül hangzó magyar szinkronnal - sikerül végig fenntartani a film alkotóinak.

Egy abortuszklinikán dolgozó Jézus-leszármazott, néhány idióta drogdíler, egy Rufus nevű fekete apostol, múzsák, rosszcsontok és más démonok vívják a maguk harcát, hogy tetteik és gondolataik által hozzátegyenek mindahhoz a hagyományhoz, amiből vétettek. Isten személyének nőként való megjelenítése, a gondolkodás fontosságának hangsúlyozása és a hit erejének, természetének és következményeinek a bemutatása - azt hiszem, gondolom és vallom -, szintén e film erősségei és nagyságai közé tartoznak. Mindenféleképpen ajánlom azoknak, akik szeretnek együtt élni, érezni és gondolkodni is a látottakkal, a látottakon, s nemcsak egy képi világ visszatükröződéseiként kívánnak létezni a maguk s mások világában.

Dogma – amerikai, 1999. Írta és rendezte: Kevin Smith
A rendező korábbi filmjei: Shop Show, Comic Strip (Képtelen képregény), Jay és Néma Bob visszavág.

ernő