Már ötödször gyűltek össze a tehetősek Alsóörs mellett, hogy vakítsanak egy kicsit. Egy picit másképp, mint a szürke hétköznapokon, szóval nem öltönyben, hanem bőrcuccban, mert a csillogó mocihoz az Armani szerkó enyhén inkompatibilis lenne. Az Alsóörs név most már kötelez.

Nem tehetek róla, de én az ilyen gépekhez mindig a Szelíd motorosok című filmet társítom, melynek üzenete meglehetősen eltér a mai motorozás lényegétől. Annak a két figurának, ha visszaemlékszünk, a járgányaikon kívül az égvilágon semmijük sem volt, sehová sem fogadták be őket, viszont szabadon éltek. Ezeket a mai bikerekről bizony nem állíthatjuk. A jelenlegi motorozás sokkal valóságosabb dologról szól, amit anyagiakban kell mérni. Az már csak hab a tortán, hogy akadt köztük olyan is, aki az autójához kötött utánfutón hozta el robogóját, mert ugye az út oda és vissza annyira fárasztó. Elég, ha a felvonuláson mutatja meg a kétkerekűt. "Ízirájdör, ecsém, ízirájdör"...

Volt persze zene is, most jobb színvonalon, mint az utóbbi években: megint tiszteletét tette Dickens Copperfield Dávidjának gonosz figurája, Uriah Heep, aki most is szép emléket hagyott maga után: a technikai szünet és az égi áldás ellenére több ezren tombolták végig Mick Box és csapata buliját, melybe minden kötelező Heep nóta belefoglaltatott. A magyar Deep Purple cover band, a Cry Free is kitett magáért: mindössze hetven percet kaptak, de sikerült felrázniuk a sörsátor punnyadó zsűrijét... elegánsan tálalták Mély Bíbor örökzöldeket. Aztán zárásként felhangzott a "császti-lászti", vagyis a mostanában újra aktív Karthago fejezte be az ötödik fesztivált - emlékezetesen.

Sztriptíz, divatbemutató, motor-szépségverseny (Szerencsekerék Viktor kommentárjával szemlélhettük meg a legszebb "motrokat" - no comment), dagonya és persze, sör, sör, sör, szóval a körítés megvolt, de - ahogy már mondtam -, nekem azért valami ebből a cirkuszból nagyon hiányzik.