Az idei Oscar-díj átadás elégedettséggel tölthette el a világ Tolkien-rajongóit, hiszen Peter Jackson filmeposza aratott a kicsiny szobrok erdejében. Fantasy film ilyen mérvű szakmai elismerésben még soha nem részesült - a díjeső mégsem volt igazán nagy meglepetés, hiszen A gyűrűk ura trilógia valamilyen módon a hollywoodi ideál megtestesülése. A jelöltek és a díjazottak között azonban olyan filmek is akadtak, amelyek "kilógnak a sorból", ezek közül ismerkedtem meg eggyel a közelmúltban.

Elveszett jelentés (Lost in translation)
Egy sokfilmes család elsőfilmes rendezőnője, Sofia Coppola rögtön Oscar-díjjal debütált: a legjobb eredeti forgatókönyvért járó szobrocskát iktathatta a családi archívumba. A film története egyszerű. Egy öregedő amcsi színész (Bill Murray) Japánba utazik, hogy leforgasson egy reklámfilmet. Elég nehezen találja a helyét Tokió idegen, túlzsúfolt világában, míg meg nem ismerkedik egy fiatal amcsi nővel (Scarlett Johansson), aki a férjét kísérte el ide, és momentán nem csinál semmit.

Ekkor jön a váratlan fordulat, mert ebben a stratégiai pillanatban a film ahelyett, hogy csöpögős-szirupos szerelmi történetbe fordulna, valami egész más lesz belőle (már-már európai film). A két főszereplő szép lassan közelít egymáshoz, de soha nem érik el a másikat - legalábbis a szó fizikai értelmében. Olyan speciális helyzetben vannak (távol minden ismerős dologtól), amelyben könnyű, szinte evidens lenne szeretővé válniuk. Ami viszont kialakul közöttük, azt a néző ennél sokkal többnek érzi. Az értelem nélküli közegben az értelem kapcsolata.

A film méltó megkoronázása a befejezés, amely az elmaradt orgazmust helyettesíti valamilyen rejtélyes lelki békével, ami csupán a főszereplők játékán (tehát nem a verbális kontextuson) keresztül érvényesül. A mozi teljesen arányos, mindenből pont a megfelelő mennyiség van benne - röviden összefoglalva nagyon jó film.