Gályarabok, bableves csülökkel, magyar jobb a hozzánk csatolt Hollandiának és mindenekelőtt a költészet kitágított határai - így kezdődhet egy rövid összefoglaló egy végtelen estről, melyben az Ex szerzői mentek, láttak és vendégül láttak. A produkció eredményeképpen néhány hollandban sikerült elültetni a gyanú csíráját: talán nem minden magyar lakik jurtában. Egy biztos: a bab mesés volt.

Bár a legendás holland napsütés aznap épp szünetelt, nem is indult olyan rosszul az az este Ruigoordban, Amsterdam mellett. Megjöttek a magyar költők, aha, hongaarse dichters, ismertek fel bennünket már a recepciónál, rózsaszínpárduc színű szalagot ragasztottak a csuklónkra és ettől már fesztiváltagok is lettünk. Majd kerítünk valakit, aki foglalkozik velünk, mondták bíztatóan, persze nem kerítettek. Hol lehet itt sört inni, kérdezték a hongaarse dichterek, hát a templomban, mondták ők. Azóta minden hongaarse dichter egy életre megjegyezte: sört nyilván a templomban csapolnak, ez egy tanulság.

A tanulság egyéb részei azután következtek, hogy rövid templomi tartózkodás után Zsófi Bozsik köpönyegébe bújt és keresett egy nagy kondért, sőt oda is cipelte a cirkusz-sátorba, amelyet úgy hívnak: Why Not Cirkusz. Hát tényleg, miért is ne. A Mesés percek alatt aktivált egy-két arra ténfergő holland csecsemőt, akik ily módon az anyatejjel szívhatták be magukba a tanulságot: a magyar költészet bablevessel kezdődik. És folytatódik.

A poézis határait a királylány kezdte el kitágítani, aki megmagyarázta a jó hollandusoknak a magyar költészet eredetmítoszát, vagy legalábbis annak rögtönzött változatát. Miszerint az úgy kezdődött, hogy azok a magyarok, akik túléltek törököt- osztrákot és még egy csizmára valót is össze tudtak kapirgálni maguknak fogták a sátorfájukat (angolul camping set up) és elporoszáltak Németalföldre teológiával sanyargatni magukat. A németalföldi egyetemről egyenes út vezetett a gályarabságig, és akik még ezt a karriert is túlélték, nos azok lettek a magyar költők. Vagy azok, akik kalandvágyból otthon maradtak.

Ez az otthon – folytatta a babfőzést megszakító Mesés – amelyhez most Hollandiát csatolták, és akkor a hollandusok már tudták: a csatlósaink lettek. Oda is gyűltek Bozsik köré, mint a legyek, hozták a sört, nyalták a talpát, ahogyan az csatlós ország polgáraihoz illik, és Bozsik csak mondta, mondta, magyarázta, hogy bár a hollandok egy sátorban látták vendégül az EX-et, ez nem jelenti azt, hogy a magyarok jurtában laknak.

Sikerült-e a meggyőzés vagy sem, majd kiderül: azt ígérték, jönnek és ellenőrzik.

jota