Minden veszpréminek - szerintem - így vagy úgy, de köze van a pláza-megnyitóhoz. Vagy ott volt testben; vagy csak lélekben, mert hallott róla és azóta is bánja, mit kihagyott ki… Hadd ne minősítsem azt, amikor az emberből kitör az "őserdei", elvégre magam is ember vagyok, s ezért valószínű, hasonló helyzetben belőlem is kitörne. De, hogy mégse, családommal inkább el sem mentünk a megnyitóra, hiába erőlködtek a harmincezres házimozijukkal, meg a háromezres porszívójukkal, csak azért sem!

Mert mi már csak ilyenek vagyunk... De aztán a kívácsiság mégis erőt vett rajtunk és - lesz, ami lesz alapon - kocsiba ültünk, mert a plázát azt meg kell nézni! Ekkora élvezetet nem lehet kihagyni!

Először a körforgalomnál tapasztaltam azt, amit körülbelül vártam is. Szegény helyijárat úgy, de úgy behajtott volna a körbe, de nem hagyták neki (naná, majd amikor plázázni megyünk, még mit nem!). Az alagsori parkolóba érve aztán egy darabig azon morfondíroztunk, jobbra-e vagy balra? Aztán jellemző emberi tulajdonságunkat nem meghazudtolva, rögtön a legnagyobb tömeg felé vettük az irányt, rossz berögződésünk szerint ott biztos van, vagy lesz "valami". Jobbra kanyarodtunk és tízpercnyi, elszánt erőlködés és a terepnek kigúvadt szemekkel történő pásztázása után egy fia üres parkolót sem lelve, sorstársaimmal visszaaraszoltunk a főbejárathoz, ahonnét ezúttal balra vettük az irányt: na ugye! Rögtön lett is négy üres placc! De jó, hogy nem adtuk fel! Nem baj, a szokásos tiszteletkör azért megvolt.

Már csak a "hogyan tovább?" problémája maradt megoldatlanul. Lifttel, netán gyalog az emeletre? De - okulva az előbbi tévedésből, ezúttal az üres lépcsőn erőlködtük fel magunkat. (Nem is volt olyan megerőltető, nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek. Különösen, hogy a liftre - mint általában - itt is várni szokás, meg aztán beragadhat - a lift is csak ember -, és egyéb szörnyűségek...)

Fent vagyunk! Végre! Hát ez lenne a pláza! Hú, de nagy, de színes, de fergeteges! És minden van! Kínai kaja, hongi-kongi divat, miegymás. Nosza, rajta, ne má, hogy aztán kimaradjunk valami jó kis élvezetből! Míg családom hölgy tagjai az izgalomtól és örömtől csillogó szemmel fedezik fel a legújabb trendek számomra nem sokat mondó darabjait, én inkább azon gondolkodom, ez most még Európa, vagy már Ázsia?! Vagy már Európa, vagy akkor most hogyan is van ez, kéremszépen? Aztán felteszem a kérdést magamban: hát hülye vagyok én, hogy még itt is, a plázaláz kellős közepén is képes vagyok ilyen magas, elméleti fejtegetésekbe keveredni?

Majd sikerrel rántva össze ismét szeretett családomat, egyhangúlag megszavaztunk egy gyorsbüfét (vagy hogy is hívják a plázás kajáldákat), de nem is az éhségtől, sokkal inkább a kíváncsiságtól hajtva tettük ezt. Jómagam első körben persze csak a hasábkrumplit ismertem fel, a többi furcsa és érdekes ízű-színű-formájú valamiről sejtelmem sem volt, mi lehet. Aztán rendeltek nekem egy pörkölt szerű rizses összeállítást, és meg kell, hogy mondjam: kifejezetten jól esett. Talán már ott éreztem egy picit, hogy mégiscsak kellett nekünk ez a pláza. Érzésem csak erősödött, amikor fiam képes volt felrángatni az asztaltól, hogy gyere már apu, nézzük meg, mi megy a multiplexben! Tettem is a gyereknek egy könnyelmű ígéretet, délután barátjával az én vendégeim lesznek egy (vagy két) filmre. Az ígéretet pedig be szokás tartani.

Kifelé aztán vettük a bátorságot - lifteztünk egyet, kaja után lépcsőzni, azt ugye mégse -, de még odafent elhatároztam, hogy legközelebb legalább egy karóravásárlást, azért én is megeresztek. Majd amikor a gyerkőc megint mozizni akar. Szerintem nem kell rá sokáig várnom. Szia, pláza! Szép vagy, jó vagy, de én nem szerettem beléd… Amúgy is minden csoda három napig tart. Különben meg kicsi vagy. Elkelne már egy valódi nagy pláza is, nem igaz, Veszprémiek? Na, hova húzzuk fel?

Egy megjegyzésem azért még van. Nem szeretnék a Budapest útra költözni. De a Nap utcába sem! Aztán egy kérdésem is. Hogyan létezik az, hogy plázanyitás után két nappal a Tesco-nál soha nem látott kocsi és embertömeg leledzik? Ennyire konzervatív lennék, hogy meglepődöm ezen? Vagy ennyire jól megy már nekünk, ilyen sok a lé? Lehet. Elvégre európaiak vagyunk és beígérték a kánaánt. Hát eljött. Hát már ez sem elég jó nekem?