Koncert közönség nélkül

- Lord, Cash és Dust a Fotex Csarnokban -

Veszprém város polgárai valahogy nem igazán mozgékonyak mostanában, ha kulturális rendezvényről van szó. Bizonyítja ezt a Binder Károly koncert iránt tanúsított érdektelenség is. Legutóbb pedig a szombati rockbuli a Március 15. úti sportcsarnokban, ahol a nyíregyházi Dust, a helybéli Cash és fő attrakcióként pedig a legendás Lord lépett fel.

A buli hétre volt meghirdetve, s a Dust a pontos menetrend szerint időben is kezdett. Csakhogy, a technikusokat leszámítva senki nem volt a csarnokban! Az ifjak ugyan nem zavartatták magukat, keményen nyomták amerikai grunge rockjukat, de valahogy nyomasztó volt, hogy a dalok végén semmilyen reakció nem érkezett.

Aztán városunk kiválósága, a Cash következett. Hosszabb szünet után léptek fel ismét a fiúk. Ekkor már úgy harmincan lézengtek a küzdőtéren, de még mindig kriptaszagúnak tűnt az egész aréna. Pedig a Cash nagyszerű muzsikát játszik. Programjukban a nemrég megjelent Túl mindenen című lemezük dalait játszották. Dallamos, kemény alapokra épülő west coast rockjuk a legjobb értelemben vett slágerzene. Gondolatgazdag szövegeik ritkaságszámba mennek a mai könnyűzenei termésben. Egyszerűen felháborító, hogy a veszprémiek egy ilyen tehetséges bandát így cserbenhagyjanak. A Cash azonban túllépett ezen a közönyön, és nagyszerű teljesítményt produkálva nyomták el programjukat.

Kilenc után színpadra állt a Lord. Na ekkor lehettünk úgy kétszázan! Hurrá! (Most képzeljünk el egy FOTEX meccset ennyi emberrel!) Ez a maroknyi közönség legalább beindult, és végigtombolta a kétórás koncertet. A szombathelyi rockveteránok már megint elvarázsoltak minket, ahogy felcsendült a Virágének, a Fázom a szélben, a Kisfiú. Erős Attila kétszer is lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa kivételes gitártudását a közönségnek. Gyurik Lajos ki tudja hányadszor emelte a magasba a magyar zászlót, "Mindhalálig Lord" felirattal dobszólója közepén. Gidófalvy Attila pedig megunhatatlan, amikor bohóckodik a Szóljon a rockban. A végén persze letérdeltünk, mikor a Vándor zongora-bevezetőjét meghallottuk.

Mi, akik ott voltunk, gazdagabbak lettünk egy nagyszerű élménnyel, de elgondolkodtató, vajon megérdemli ez a közönyös város az ilyen színvonalú produkciókat? Plakátot eleget láttunk a városban, úgyhogy a promóciót most ne hibáztassuk.

Rovat: