…nékem, aki nem lettem angyal, tollsöprűszárnyú, sztaniolglóriás, hercig, kicsi, édes,/ énnekem, aki bukórepülésben, íves sivalkodással, a biztonság kínzón vakmerő erejével zuhantam ide,/ énnekem ne mondjátok, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat",/ csak ennyit mondjatok, "szeresd felebarátodat hasbalőni, mint tenmagadat"... és akkor bizony mondom, hiszek néktek. (Szilágyi Domokos)

A kis herceg figurája ihlette Duda Éva koreográfiáját, amit Bolyongó címen láthattunk tegnap a Játékszínben. Az előadás néhány eleme egyértelműen a regényt idézi: Szabó Csongor vékonysága, a nyakába akasztott sál, a kék póló, melyen bolygórendszerszerű minta látható, a sokszor csillagos égnek tűnő hátsó fal - mind-mind ilyen elemek. S nem csak a kellékek, jelmezek, a díszlet, hanem a színpadi történések is a regényből indulnak ki. Exupéry művének és a táncelőadásnak hasonló a váza: érkezés, ismerkedés; a herceg találkozik az emberekkel, akikkel kapcsolatot létesít, próbálgatja hogyan működnek: figyel és tanul. A herceg azonban itt nem jó és szeretetteljes. Annyi a közös a két figura közt, hogy idegenként, utazóként érkeznek, s a mi világunkkal kell szembenézniük. A táncelőadás Bolyongója nem jó, csak ártatlan, s ezt az ártatlanságot neki nem sikerül megőriznie, ellenétben Exupery regényének szereplőjével.

Tény, hogy ez a regény is azon művek közé tartozik, amit mindenki ismer, s amiből, nem hinném, hogy legalább egy mondatot ne tudna idézni mindenki… legalább azt az egyet. Éppen ezért alkalmas arra ez a történet, hogy játsszon a bennünk kialakult képpel, köztudatban lévő értelmezésével, s a mű táncszínházi változatával szemben előzetesen támasztott elvárásainkkal. Duda Éva a kis herceg űrbéli, földi bolyongását szexuális természetű gyötrődésben próbálja megmutatni - s ez a problémakör nekem tegnap estig teljesen idegen volt A kis herceg világától.

A lánnyal (Mészáros Zizi) való találkozása vad násztánccá, majd erőszakos testi vággyá fajul; aztán később még több lány jön egyszerre, örömlányok - s a kis herceg feléjük is úgy kap, mint az előbbi "kacér virág" felé. A megjelenő férfialak - csakúgy mint a nők - saját korunk figurája. Bordó inges, izmos szépfiú feltűrt gallérral - vele küzd a bolyongó, s mozdulataik szerelmi csatává fordulnak át.

A ruhátlanul érkező, tehát kiszolgáltatott és idegen Bolyongó felöltöztetve is magányos marad. Az a hevület, mely az emberek felé taszítja, minduntalan kielégítetlen marad, nincs egy nyugodt pillanat a jelenetekben, állandó a mozgás, vonzás és taszítás.

Jó táncosok, szép koreográfia, de az egyes epizódok nem hoznak elég új élményt nekem. Ugyanazt látom újra és újra, újból hosszan kifejtve. Ezért is van talán, hogy az előadás legizgalmasabb jelenete a rókaszelídítés. A hintán mozdulatlanul ülő alak és a herceg között kialakuló intenzív figyelem, feszült mozdulatlanság, majd együttmozgás adta meg azt az élményt, hogy a külsőségeken kívül is találjak kapcsolódási pontot saját Exupéry-élményemmel. S átéljem azt is, ami szép a kis hercegben.