Jókai halálának 100. évfordulóján emlékezni invitálta múzeumunk - Ács Anna irodalomtörténész szervezésében - városunk lakosait. Emléküléssel, kiállítás megnyitókkal és kávéházzal állítottak emléket Jókai páratlan személyiségének, máig ható, meggyőző erejű életművének.

A Jókai rajongók jól érezhették volna itt magukat egész nap, amennyiben nem csütörtökön lett volna a programsorozat, és kellő publicitást is járt volna hozzá. (Sohasem értettem igazán, hogy az emléküléseket, konferenciákat miért akkor tartják, amikor az átlag kíváncsiskodó még csak véletlenül sem ér rá.) Ebből az okból kifolyólag csak a meghívott protokoll vendégek és egypár nyugdíjas korú múzeum baráti kör tag volt jelen a rendezvényen.

Az amúgy baráti hangulatú napot emlékülés nyitotta meg, melyen neves muzeológusok értekeztek Jókainak Révkomáromhoz, Háromszékhez, és a Tempevölgyéhez fűződő emlékeiről. Az emléküléshez fotókiállítás is dukált, Chrestels János fotói a múzeum lépcsőházában tekinthetők meg. Sajnálom, hogy semmilyen tájékoztató nem szerepel a képekhez, így nem tudhatja meg az ember, hogy a képeken felbukkanó csoport milyen célból és honnan indult "Jókai nyomán Erdélybe". De mindezért az amúgy alapvető hiányosságért kárpótolnak a "mesebeli erdélyi üdvözletek".

A nap igazi meglepetése a múzeumi kávéházban rejlett. Ahol is Jókai Móricz veszprémi kávéházi afférja elevenedett meg egy haboskávé mellett. (Három barátné pletykálkodott Jókairól és feleségéről, valamint házaséletükről egy veszprémi kávéházban, ahová természetesen az író megérkezett feleségével...) A szellemes kamarajátékot az egész emléknapot levezénylő Ács Anna írta. A főszerepet a múzeum igazgatója, V. dr. Fodor Zsuzsa játszotta, aki ragyogóan keltette életre a veszprémi elit társasághoz tartozó főtisztviselőnét. Jókai feleségét - az örökké zsörtölődő Rózát - a jelenet írója mosolyfakasztóan "csalta" közénk. A többi szerepekben is múzeumi alkalmazottak debütáltak.

A múzeum előcsarnokában "A Magyar Tempe völgye" c. kiállítással emlékeztek Jókai Mór bakonyi és balatoni kötődéséről. Itt nemcsak tablókkal, hanem eredeti kéziratokkal és fényképekkel találkozhat már az érdeklődő.

Azoknak, akik szeretik Jókait, és van egy szabad délutánjuk, érdemes elmenni a Laczkó Dezső Múzeumba, hiszen a két kamarakiállítás még várja őket... és talán Jókai szelleme is...