Történelmi pillanat tanúi lehettünk a szombaton, új időszámítás kezdődik a magyar állam életében. Az Index Veszprém szerkesztősége levélben keresett meg gondolkodó, a mindennapok változásira érzékeny városi polgárokat, lehetőséget adva nekik, hogy egy-egy tárca formájában megjeleníthessék véleményüket az újság hasábjain. Alábbi sorozatunkban e gondolatokat közöljük.

Hogy mi sül ki?

Magyarország hol ide, hol oda csatlakozott, csatoltatott vagy akár csalatkozott, mindig történt vele valami rossz és jó, inkább az előbbi, s lám létezünk mégis.

Most egy jó családba rokonként érkeztünk, remélve, hogy a bőség terített asztaláról nekünk is jut egy-két laktató, finom falat. Talán nem csak akkor, ha elcsenjük azt, amikor a többiek nem figyelnek, hanem természetes és normális módon, miként mi is részt veszünk a beszerzés és a főzés olykor fáradságos munkálataiban. Hogy mi sül ki? Amit akarunk, tudunk, és persze, ami sikerül.

Biztos vagyok benne, hogy az európai civilizáció és kultúra, a teremtő eszmék együttműködésre késztető motívumai a munka eredményében biztonságossá, végső soron boldoggá tehetik az elégedetlenek hadát is. Az energia-megmaradás törvénye így is igaz: az nem lehet "hogy annyi szív hiába onta vért", s hogy a befektetett energia nem térül meg, jelenik meg akár anyagi formában! Persze, ha el nem lopják, csalják, hazudják véreink, kik "gépen szállnak alája" öltönyben, képviselve a Gutenberg-galaxis, a globalizált Europolisz vagy Csicseripolisz érdekeit. És persze nem fogják, vagy nem annyira, mint most, mert rájönnek, hogy még több lesz nekik, ha nekünk, pl. tanároknak is többet hagynak, legfőképp időből, energiából, hiszen "nem csak munkával él az ember".

Mondom jó lesz, a legkisebb kényszer - életre fordított - elve egyensúly felé vezet, a kiegyensúlyozott állapot felé, ami a mostaninak tekintett rend ellen hat a fájdalmas rendezetlenségen, átláthatatlanságon keresztül. (Lásd Zrínyi is kirohant, mégsem mondják, hogy hiába, mindamellett neki azért nem volt kellemes!)

Jó is az, ha dolgozik az ember, nem azon töri a fejét, hogy mit ne tegyen. Balkánia gyönyörű, napsütötte, virágzó ország - látják majd gyerekeink, s nem gondolkodnak rajta, vajh’ miért. Az és kész. Mert a villányi bor pincefényben még szebben fog ragyogni, akár a Gulyadomb mögött lenyugvó Nap, ahogy lesütve szemeit bepillant a Székesegyház ablakán.

A mocskot össze fogjuk söpörni a szőnyeg alól is, és a széttörött cserepekkel együtt kidobjuk a szemetesvödörbe. Az Erdélyből hozott köcsögbe virágot vagy belga csokit teszünk, hogy visszakapja elfeledett jelentését és funkcióját.

Várnai