Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásától sokan a Kánaánt, az aranyat tojó tyúkot, sorsuk jobbra fordulását remélik. Még többen vannak azok, akik már azon törik a fejüket, legszívesebben mely külföldi országba mennének dolgozni, többszörösét keresve az itthoni fizetéseknek. Azért az Unióban is mindennek megvan az ára és a helyzet valóban nem is olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Miért is?

Jelen pillanatban a magyar munkavállalók külföldön (legális formában) kizárólag munkavállalási engedéllyel dolgozhatnak. Hazánknak öt országgal van munkavállalási egyezménye (Svájccal, Ausztriával, Franciaországgal, Luxemburggal és Németországgal), melyek 3 hónapos szezonális foglalkoztatásra, 12 illetve 18 hónapos vendégmunkára, gyakornoki és ingázó, valamint vállalkozói keretszerződés formájában történő munkavállalásra adnak lehetőséget.

A fő szabály az uniós jogok alapján a munkaerő szabad áramlását hirdeti, mivel azonban az EU-ban arra még nem volt példa, hogy tizenöt ország mellé újabb tíz, gazdaságilag fejletlenebb ország csatlakozzon, ezért az unió tagországainak egy része - érthető módon - az újonnan belépő országokból jelentős munkaerőbeáramlásra számít. Azért, hogy megszűrjék a csatlakozó országokból érkezőket, egyre több állam vezetett be korlátozásokat a külföldi munkavállalókkal szemben, megnehezítve ezzel amúgy sem könnyű helyzetüket. Az utóbbi években a legtöbb magyar munkavállaló célországa - részben a hagyományok, részben a közelség és az országok fejlettsége miatt - Németország és Ausztria volt. Nem véletlen, hogy várhatóan ez a két állam is korlátozást fog bevezetni a külföldi munkavállalókkal szemben. A megszorítás azt jelenti, hogy továbbra is valamilyen engedélyhez kötik a csatlakozó országokból érkezők munkavállalását.

Egy-két éves periódust követően - amennyiben a munkaerőpiac lehetővé teszi - a két éves munkaidőt újabb három évre lehet meghosszabbítani, sőt egyes esetekben a munkavállalás lehetősége jóval öt éven túlra tolódhat ki. Egy ország fogadóképessége attól is függ, hogy gazdasága éppen mit követel meg. Amelyik államban nagyarányú fejlesztés eredményeként új munkahelyek jönnek létre, ott nyitottabbak a külföldi munkavállalók irányába; ha viszont egy országban recesszió uralkodik, úgy korlátozzák a munkavállalók fogadását. Az unió tagállamai 70%-os foglalkoztatási szintet szeretnének elérni; azaz céljuk az, hogy saját munkaerőjük 70%-a legalább részmunkaidőben dolgozzon.

Ahhoz, hogy az EU-ban elhelyezkedő magyarok egy része kvalifikáltabb munkát vállalhasson - már a jelenlegi rendszerben is -, szükséges idegen nyelvek ismerete. Aki például a Munkaügyi Központon keresztül keres munkát magának valamely Magyarországgal egyezményben lévő országban, annak a kiutazás engedélyezése előtt számot adnia nyelvtudásáról; a nyelvvizsga ebben az esetben nem elegendő. Persze azt is el kell mondani, hogy az egyes munkakörökben nem egyformák a nyelvi követelmények: más szinten kell beszélnie egy kőművesnek és egy egészségügyben dolgozó ápolónak, illetve egy éttermi felszolgálónak és a konyhában dolgozó szakácsnak. Aki tehát kvalifikált munkakört szeretne betölteni bármely uniós tagállamban, annak mindenféleképpen beszélnie kell az adott ország hivatalos nyelvét.

Nem véletlen az sem, hogy néhány évvel ezelőtt Magyarországon is bevezették az Európai Számítógép Kezelői Tanúsítványt, az ECDL-t. Nem sokkal később több ezer középiskolás mellett hasonló számban felnőttek is vizsgát tettek a négy modulból álló rendszer használatáról, ismeretéről. Az idegen nyelvek elsajátítása, a számítógép használata mellett az önképzés, az élethosszig tartó tanulás hivatott növelni, javítani az emberek mobilitását - s ez az Európai Unió dinamizmusának egyik legfőbb mozgatója. A külföldi munkavállalók számára a legfőbb motivációt a jobb jövedelmi viszonyok jelentik. Azt viszont sokan elfelejtik, hogy a magasabb fizetésből az ottani árszínvonalon kell a megélhetést (szállás, étkezés, utazás) biztosítani, ami ezekben az országokban is viszonylag drága.

Mire elég a diploma az Európai Unióban? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ma külföldön sokkal könnyebb szakmunkás kategóriában munkát találni, mint a diplomásként. Persze itt is helyén való a megállapítás, hogy nyelvtudás tekintetében más-más elvárásokat fogalmaznak meg egy fizikai munkással és egy felsőfokú oklevéllel rendelkezővel szemben. A diplomások saját szakmájukban csak nagyon magas szintű szakmai nyelvtudás birtokában tudnak érvényesülni.

Az uniós csatlakozás után rendezni kell a külföldi munkavállalók munkaviszonyhoz kötődő ellátását az adott országban: hiszen el kell kerülni a kettős adóztatás problémáját, ugyanakkor biztosítani kell az egészségügyi- és nyugellátást. Az érintett közigazgatási szervezeteknél óriási kihívást jelenthet majd a külhoni munkavállalók adatainak tárolása és későbbiekben is hozzáférhetővé tétele.

Amellett, hogy honfitársaink közül számosan igyekeznek majd az EU tagállamokban megtalálni szerencséjüket, külföldi munkaerő is érkezik majd Magyarországra. Ma még nem tudjuk, milyen létszámban várhatóak nálunk munkát kereső külföldiek; a bérviszonyokat figyelembe véve azonban az már most látható, hogy nem a tőlünk nyugatabbra lévő országokból, sokkal inkább Szlovákia és Lengyelország területéről számíthatunk munkavállalókra.

Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően Magyarország kapcsolódni fog a nemzetközi közvetítési rendszerhez (EURES). Régiónként egy tanácsadó és megyénként egy EURES-asszisztens ismerteti meg az érdeklődőket az új lehetőségekkel. Májustól - számítógépes rendszeren keresztül - Magyarországon is hozzáférhetőek lesznek a bármely uniós tagállambeli munkavállaló számára betölthető állások. A lehetőségek mellett természetesen feltüntetik majd azt is, hogy az adott munkát milyen feltételekkel lehet betölteni, illetve hol és milyen módon lehet megpályázni.