Köztünk vannak

Erdélyi Ágnes, Veszprém Város Vegyeskarának művészeti vezetője III-IV. rész

Nevezzük karvezetőnek, művészeti vezetőnek, de akár karmesternek, mindegy. A lényeg, hogy az illetőnek jó közösségformáló képességgel, a feltételek megteremtésével megfelelő atmoszférát kell varázsolni a kórus számára. Ezek után pedig - jöhet a szakmai munka.

Névjegy:
Erdélyi Ágnes, 1963, Nyíregyháza.
Ének-zenei általános iskola, Kodály Zeneművészeti Szakközép - Debrecen.
Karvető és énektanári diploma Zeneakadémia - 1986
Pályakezdő fővárosi évek, majd Veszprém Város Vegyeskara - karnagy, művészeti vezető - 1989-től.
Csermák Antal Zeneiskola, Veszprém, tanár.
Egyetemi könyvtáros férj, három gyermek.

Index: - Melyik volt az első énekkara?

Erdélyi Ágnes: - Amit vezettem? Még a konziban egy diákkórus, amit öcsémmel csináltuk két évig. Fiatalként azután - hogy szaktudást gyűjtsek - besegítettem itt-ott, előkészítő osztályokat tanítottam a Rádió gyerekkórusánál. Közben lediplomáztam a Zeneakadémián, és később szólambetanítóként működtem a váci Harmónia Kórusnál. (Mint érdekességet említem, hogy Bogányi Tibor karvezetőt az a Brusznyai Margit váltotta fel ott, aki a veszprémi Brusznyai Árpád lánya.) Innen másodkarnagynak kerültem Pasarétre, a Ferences templom kórusához.

Index: - És jött Veszprém... Hogyan "talált" ide, hozzánk?

EÁ: - Egy volt veszprémi ismerősöm énekelt Pasaréten, s ő hozta a hírt, hogy karnagyot keres a vegyeskar. Megpályáztam. Nem felejtem el, amikor a kórus próbavezénylés után maga választotta ki leendő karnagyát. Hármunk közül nekem szavaztak bizalmat.

Index: - Azért kezdetnek ez nagy lökés lehetett. Talán egy kis teher is, nem?

EÁ: - Megismertük, megszoktuk, megszerettük egymást. A vegyeskar és én. Teher? Nem hiszem. Aki szívből, élvezettel csinálja, annak nem az. Aztán időközben megszerettem Veszprémet, s párommal ideköltöztünk. Szép sorjában megszülettek gyerekeink, akiket sokszor - kényszerből - magunkkal cipeltünk a fellépésekre.

Index: - Ők hogy állnak az énekkel, a zenével?

EÁ: - Jó halásuk van, sokat énekelünk, játszunk, zenét hallgatunk - bár a hallás és a jó hang két különböző dolog, de meg lehet találni az összhangot. Ez egy mechanizmus, amit otthon az édesanyák, később az óvónénik tudnak fejleszteni, ha eleget foglalkoznak vele. Az énekléssel, zenetudással összefügg a szellemi képesség - a helyesírás például -, s ehhez még hozzájön a lelki tisztulás, amit a dalok nyújtanak. Megéri, nem?

Index: - Milyen a karmester hangja?

EÁ: - Mezzoszoprán vagyok. Azt tartják, ehhez a hangfekvéshez jó fülű egyének kellenek, mert jobbról-balról más-más szólam szól. A szopránt és altot jobban hallani, de az énekkar tölteléke, magja, teste a mezzo. A közép.

Index: - Vezénylés közben énekel-e a karvezető? Hogy van ez?

EÁ: - Nem, mert akkor saját hangjára figyel. Betanítás előtt megmutatom a dalt, a technikát. (Most így vegyetek levegőt, itt emeljétek ki, ott arra figyeljetek, ilyenek...)

Index: - Bizonyára komoly munka összetartani egy élő hangszert, egy vegyeskart!

EÁ: - A szakmai része talán a könnyebb. Viszont előbb meg kell teremteni bizonyos feltételeket, s ez a dolog sokkal összetettebb.

Index: - Mik ezek?

EÁ: - A próbák időbeosztása, a munka rendje, az anyagi, lelki alapok... és az emberi háttér. Egy negyvenhét éves kórus közösségének alapja az emberi kapcsolatokban gyökerezik. Ebből kell összehozni azt az atmoszférát, melyben énekelni lehet. Komoly pszichikai és pedagógiai feladat, az biztos.

Rovat: