A férfi, aki mindig siet. Aki egyszer Kuvaitban van, egyszer vízimentő, aztán egyetemista, esetleg futár vagy hősszerelmes. A lényeg, hogy folyamatosan pörög-forog, mint egy hurrikán, s közben mindenkit elsodor. Mielőtt megérkezik, már remeg a levegő. Ha belép a helyiségbe, már a puszta látványától, a tekintetétől mocorogni kezd mindenki. Titokzatos, és kiszámíthatatlan. Éppen ezért halálos...

Együtt voltunk vízimentők. Ő volt a társam. Már akkor bele kellett zúgni, amikor sztorizott. Akkor meg már imádtam, amikor az Élet nagy dolgait beszéltük meg, mert éreztem: aggyal él.
Kreativitása jól jött, hiszen soha nem unatkozott, és így én sem. Sőt, mindig történt vele, azaz velünk valami. Tiltott helyen teljesítettünk figyelőszolgálatot egy vitorlásverseny idején; bepezsgőztünk egy ovi üres termében; szeretkeztünk a parton; éjjel, reflektorfénynél csodáltuk a régi gőzmozdonyt Almádiban az Öreghegyen. Közben folyamatosan azt éreztem: imádok élni.

Semmi depresszió, semmi merevedési probléma, csak nevetés, meg lazaság. Nem csoda, hogy függővé, sőt fanatikus HurryGán kutatóvá lettem, mentem utána, ha kellett, ha nem. Az ilyen típusú férfival az a baj, hogy megfoghatatlan. Akkor jelentkezik, amikor éppen eszébe jut, persze már kész programokkal az agyában. Az is természetes, hogy szívbaj nélkül adja elő a MegCsaj-os történeteit, amibe bele kell halni egy kicsit. Igaz, hogy hoz bonbont, de a felét megeszi a kocsiban, mert ugyebár hosszú az út. De mi még mindig imádjuk. Mert ő legalább őszinte, és életvidám. Ez pedig ritkaság, és nem éppen Hungarikum.

Arról nem is beszélve, hogy őrületesen jó szerető. Egyszerűen nem lehet nemet mondani neki, mert eszes. Nagyon jól tudja, mikor mit kell tennie, és hogyan. Belemászik a fejünkbe, még akkor is, amikor mások már gondolkodni sem tudnak, mert nem jut el a vér az agyukig. Az ágyban is teljes odaadással és energiával dolgozik az ügy sikerén, hiszen az Élet szép. Ez tény. Vele soha nem érezhetjük, hogy elfuserált akció volt, hiszen ha mégis, akkor: üsse kő, kezdjük újra!

A HurryGán már csak azért is veszélyes, mert nem tudjuk, mikor érkezik. Előrejelzést mondhatunk, hiszen mindig jelentkezik telefonon, de nem érdekli, ha éppen egy nagy szerelem napsugaras, nyálas, ömlengős „tengerpartján” hasalunk. Ő jön, és szemünkbe vágja a homokot. Mi elvakulunk és újra vele pörgünk.
HurryGán a mai napig része az életemnek. Néha megjelenik, mosolyog, mesél és kínoz. Valami mélyről jövő, lüktető életenergiával támad. Azt hiszem, minden nő tudja milyen érzés, mikor a tudatunk párunk nevétől zeng, tudatalattink pedig valami ismeretlen okból a HurryGán lényétől hangos. Vele álmodunk, az ő nevén szólítjuk kedvesünket, kedvenc könyvünk olvasása közben is rá gondolunk, oldalakon keresztül. Pedig nem akarunk tőle az ég-világon semmit, hiszen nincs értelme.

A HurryGán típusú férfi az igazi AggKanLegény. Ha mégsem, nagyon jól tudja, kit fog feleségül venni. Nem érdekli, hogy a hölgyemény tud-e róla, akarja-e, mert az tulajdonképpen mindegy. Egy HuryGánnak nem lehet ellenállni.

Egyetlen egy ellenszere van. Az idő. Hiszen ha kiismerjük, megértjük a lényegét. Azt, hogy hosszútávon nem lehet rá számítani, hiszen amilyen sebbel-lobbal jön, olyan lendülettel távozik is. Lényegében nem ad többet, mint egy E.T. ("íti", azaz egy IfjúTitán), aki fiatalos, "mindentakarok" hévvel rohanja le a gyengébbik nemet, és még hisz a szerelemben.

De ez már egy másik mese...