A Magyar Írószövetségben a közelmúltban nagy port vert kilépések is szóba kerültek a tegnapi Magyar Napló esten a Városi Művelődési Központban. Oláh János a közönség által felvetett kérdésre felelve, mint a művészeti szervezet választmányi tagja elmondta, szerinte ez az időről-időre megjelenő bomlasztási törekvéseknek egyike.

Bár ő a választmányi ülésen etikai bizottság felállítását javasolta Döbrentei Kornél beszédének kivizsgálására, a testület úgy értékelte: nem kell ennek a fura történetnek ekkora jelentőséget adni, ami szervezeti átalakulásokkal is járna. Hozzátette: a kilépésekben a legnevetségesebb ellentmondás, hogy a kilépők nagy többsége nem hogy nem volt ott a beszéd elhangzásakor, de még a beszéd eredeti szövegét sem ismeri, az abban elhangzottakat, az inkriminált bekiabálásokat elmondásokból, többszörös áttételeken keresztül ismeri. Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője ugyanakkor nem félti az Írószövetséget: a kilépések után a még mindig ezer feletti tagsággal rendelkező országos művészeti alakulat működése nem érezte meg az akciót; a szövetségből nem csak zsenik léptek ki maguk után hagyva a középszerűeket.

Az est elején Ircsik Klein Vilmos, a folyóirat veszprémi szerzője mutatta be a szerkesztőség megjelent tagjait. Aki még nem tudta volna, megtudhatta, hogy Oláh János a legendás kilencek költőcsoport tagja. Indulásuk óta valamennyien szép irodalmi pályát futottak be. Sarusi Mihály regionális szerkesztőről a közönség megtudhatta: a modern értelemben vett népi elkötelezettségű író úgy tartotta meg regionális szerkesztői státuszát a lapnál, hogy közben a magyar-román határ mellől a Dunántúl közepére került vissza. Későbbi megszólalásakor ugyan kérdésesnek találta a népi címkét és amellett tett hitet, hogy a partiumi magyar-román közegben ugyanolyan az egyszerű emberek megpróbáltatásainak, gondjainak, a múltjukban nyomasztó emlékek feltárása, szociografikus feldolgozása, mint a Balaton környéki magyar-sváb környezetben, amit Balatoni fiú című legújabb kötetet is jól példáz.

Oláh János a lap bemutatásában kitért a magyar irodalmi hagyomány folyóirat orientáltságára. A Batsányi, Kazinczy által Kassán megjelentetett Magyar Museumtól az irodalom mecenatúráját szétverő államosításon át - amely politikai támogatáshoz kötötte a finanszírozást - a rendszerváltás nagy lapdömpingjének koráig. A Magyar Naplóról közölte: az a pártállami rendszerben létrehozott Élet és Irodalom kiváltását célozta volna, de először az Írószövetség által létesített lap heti megjelenése vált tarthatatlanná, majd Dérczy Péter főszerkesztő távozásával a lap szellemisége is változott. Akkor került Oláh János a lap élére. Mindenki fanyalgott: rövid ideje van hátra az új vezetésnek, a lap napjai meg vannak számlálva. Ehhez képest - állapította meg Oláh János - most ünnepeljük a jelenlegi szerkesztőséggel működő lap tizedik évfordulóját.

Ircsik Klein Vilmos a szerzői közreműködés mellett a folyóirat most megjelenés előtt álló számában egy kortárs osztrák irodalmat bemutató összeállítást szerkesztett, amely a Magyar Napló hagyományának számít, minthogy rendszeresen ismertetik meg olvasóikat a kis nyelvek irodalmának jelenkori értékeivel.

Kondor Péter friss kötetes költő, a lap szerkesztője hosszan beszélt a fiatal, ám annál sikeresebb hozzá tartozó rovatról, amely úgy kívánja megteremteni az olvasói utánpótlást, hogy magyar nyelv és irodalomból érettségi és felvételi előkészítő feladatlapokat közöl. Közvetlen irodalmi tevékenységéről meglehetősen keveset beszélt, csak Oláh János tartotta szükségesnek közreadni: a fiatal költő még az Üvegróka nevű kezdeményezés részeseként jelent meg a magyar irodalomban, melynek nyomán hamarosan a lap szerkesztőségében kezdhetett dolgozni.

Az esten a Váci Mihály Irodalmi színpad képviseletében Rábai Zsanett és Takács László többször szólaltatták meg a Magyar Napló több szerzőjének verseit, prózáit, Szabó Anita Ircsik Klein Vilmos hosszabb jegyzetének előadására vállalkozott.