A jókedélyű semmi
Beküldte gnukak -
Voltaképpen örülhettem volna szombat este. Szép számú közönség gyűlt össze a Hemoban, hogy megnézze a legújabb magyar filmvígjátékot, amely már megannyi kritikát átélt. Ezeket ismerve nem ítéletmentesen ültem be a filmre. Kavargott bennem a Honfoglalás és a hét vezér mítosza, meg Valami Amerika...
A film maga egy jókedélyű semmi. Nagy örömöt szerzett, hogy ebben a divatfilmben - amely valószínűleg nem állja ki az idő próbáját - a legjobb magyar színészeket láthattam másodpercről másodpercre. Ott volt például az örökifjú Zenthe Ferenc, aki semmit sem változott a Tenkes kapitánya óta, és bebizonyította, hogy még mindig képes kiinni egy kupát anélkül, hogy hozzáérne. (A veterán színésznek nem sok gondja lehetett a szövegkönyvvel, hiszen egy árva szót sem kellett mondania.) Aztán 2 mondat erejéig csalt mosolyt arcomra a három grácia: Bánsági Ildikó, Básti Juli és Nagy-Kálócy Eszter. Láthattam egyiptomi istennőként a gyönyörű Kováts Adélt, megfáradt osztrák katonatisztként Bodrogi Gyulát, és Mátyás királyként ki mást, mint Helyei Lászlót. Sportolóink is kitettek magukért. Növényi Norbert, Kokó mint vikingek, Fekete Laci mint Toldi szintén rekeszizom mozgatóak voltak. És még sorolhatnám...
A hét vezért is kitűnő csepürágók alakították: Álmost Gesztesi Károly (a kitűnő szinkronszínész végre látható!), Elődöt Gyuriska János (kinek feltaláló karaktere kicsit erőltetettnek tűnt) Ondot (vagy Kondot?) Greifenstein János (aki tündérien éhezett a filmen végig), Kondot (vagy Ondot?) Seress Zoltán (a kedélybeteg vezér a legjobb alakítást nyújtotta) Tast Szabó Győző (aki kitűnően vitte vállán a csapatot, és a kumiszt), Hubát Szervét Tibor (a raccsoló arisztokrata aki megmutatja, hogy van élet Amerika után is) Töhötömöt Hajdú István (aki poétaként felsorakoztatja a magyar irodalom gyöngyszemeit).
A látványban és a jelmezekben sem lehet kivetnivalót találni. Ezt a magyar viszonyokhoz képest profin megoldották. A zenét Hrutka Róbert és barátai szolgáltatták, akik (Hrutka Róbert, Jamie Winchester, Pain, Korda György) itt ott feltűnnek a filmben. Az egy dolog, hogy nekem nem tetszett, de gondolom van olyan honfitársam is, aki már megvásárolta a filmzene hanghordozóját.
A film története viszont nem tiszta nekem. Hiányoltam az átívelő megoldásokat, a ráutalásokat. Nem értettem, hogyan kezdődött el az időutazás, hogyan ugrálnak egyik korból a másikba... A film alapötletét jónak találom, csak a kidolgozást látom felszínesnek. Ezért válik a mozi egy jókedélyű semmivé. Mert igazán összefüggő, logikus története nincs. A film vége felé, amikor a szponzorok sorra másztak bele a képbe, egy kereskedelmi csatorna reklámblokkjában éreztem magam.
Mindemellett ajánlom a vándorok megtekintését, jó látni, hogy él még a magyar filmvilág, és fejlődik, hiszen komplett honlap is dukál a filmhez, valamint ereklyék, dedikálások, biznisz... egyszóval: tiszta Amerika úgy herendigáborosan...