Játszik zongorán, klarinéton, csellón, nagybőgőn, töröksípon, furulyákon; Erdélyből indulva bejárta a fél világot, barátaival zenéltek Bob Dylan előzenekaraként, színpadi zenét szerez, s Veszprémben élve igazgatja a színház zenei életét.

Index: - Hogyan került ilyen szoros kapcsolatba a zenével?

folyt.köv.

Horváth Károly: - Nagyváradon születtem. Édesanyám zongora- és énektanárnőként, valamint korrepetítorként dolgozott, így a zene egyszerűen az életem részévé vált. Nem lehet meghatározni, hogy találkozásunk mikor történt: egyszerűen ott volt. A zongorával kezdődött, nyolcéves koromban már Beethoven szonátákat játszottam, majd édesanyám úgy döntött, hogy valami komolyabb tanárt keres számomra. Addig ő tanított engem, rendkívül bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk, nemcsak mint anya és fia, hanem mint tanítvány és tanár között is. Aztán elkövette azt a hibát, hogy egy olyan tanárnőhöz adott, aki megutáltatta velem a hangszert. Így a zongora és az én kapcsolatom a mai napig feszült.

Index: - Ezek után milyen hangszert választott?

HK: - Később a csellóval próbálkoztam, ami sikeres döntés volt, mert máig is ez az én kedvenc hangszerem. A cselló mellett megtanultam nagybőgőzni, aztán megismerkedetem mindenféle népi hangszerekkel, furulyákkal, töröksíppal, klarinéttal. Ez azért nagyon fontos, mert szerintem egy igazi színházi zenész legalább négy-öt hangszeren játszik.

Index: - Mikor döntötte el, hogy végleg a zenéhez köti az életét?

HK: - Érettségi után a bukaresti Zeneakadémiára felvételiztem, és ott végeztem karvezetés szakon. A '70-es évek elején Bukarest pezsgő város volt, rendszeresen jártunk koncertekre, hallhattam Elizabeth Schwarzkopftól Svjatoslav Richterig mindenkit, s három nagy zenekar is működött helyben. Sok magyar diák tanult itt, összetartó, értékes közösségek alakultak ki. Már a zeneakadémia alatt létrehoztunk egy úgynevezett folk kettőst Józsa Erika barátnőmmel. Jelentek meg lemezeink, szerepeltünk a tévében, Székelyudvarhelyen, a Siculus fesztiválon díjaztak minket először. Ez azért olyan fontos az életemben, mert zeneszerzői, előadói díjat is kaptam, furcsa mód azóta semmit.

Index: - A színpadi zene hogy került a látókörébe?

HK: - A zeneakadémia után egy véletlen folytán kerültem Sepsiszentgyörgyre a színházhoz, és ott találkoztam először a színpadi zenével mint fogalommal. Sokat dolgoztam, számos darabot szereztem, de hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy eljövök Erdélyből. Rájöttem, hogy a zeném nincs halhatatlanságra ítélve, hanem inkább a mának szól. És ha a mának szól, akkor meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett mindezt művelni lehet.

Index: - Hogyan találta meg a boldogulását Magyarországon?

HK: - Magyarországon az életem teljesen megváltozott. Rövidesen tagja lettem a Mákvirág együttesnek; májusban jöttem az országba, júliusban a zenekarral Olaszországban, októberben már Brazíliában szerepeltünk. Számomra - aki 37 éven keresztül esetleg kétévente tudott átjönni Magyarországra - ekkor feltárult a világ. Ezt nevezem én Jelky András effektusnak (18. században élt bajai szabólegény, aki beutazta Európát és eljutott a mai Indonéziába). Mindenkinek ajánlom, hogy menjen el egy-két évre, lásson világot, mert abból nagyon sokat lehet tanulni. Az az önbizalom hányados, amivel én rendelkezem, abból származik, hogy az évek során rengeteg benyomás, élmény ért.

Index: - A meghívásokból következtetve nagy sikere lehetett a zenekarnak!

HK: - Találkoztam igazi sztárokkal, komoly helyeken léptem fel, és megtapasztaltam, hogy a magyar népzenének egészen elképesztő művészi ereje van, hihetetlen sikerrel fogadták a világon bárhol, ahol muzsikáltunk. Három zenész, aki 42 hangszeren játszik; ez volt a reklámszövegünk. Magyar zeneként aposztrofáltuk repertoárunkat, helyt kaptak benne feldolgozások, versek megzenésítései, régi dallamok és tiszta népzene, szvitek - például improvizáció egy moldvai csángó témára, ahol furulyán, kobzon (koboz: a lant közeli rokona), nagybőgőn improvizáltunk; valósággal eufóriáig fokoztuk a hangulatot. Elsősorban külföldieknek muzsikáltunk - például voltunk Bob Dylan előzenekara is -, a külhonba szakadt honfitársaink másféle muzsikát vártak tőlünk.