A tangó a múlt század elejének Argentínájában született, és - sok más műfajhoz hasonlóan - éjszakai bárokban és bordélyházakban kezdte pályafutásást. Az olasz és spanyol bevándorlók táncdalai a harmincas években vándoroltak tovább, előbb a mulatókba, színházakba, aztán később a koncerttermekbe.

A század közepe felé Astor Piazzolla ujjai nyomán formálódott át a műfaj, őt emlegetik az "új tangó" atyamestereként. A tizenkét éve elhunyt Piazzolla - aki fókuszában lesz az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál több koncertjének is - szintén buenos airesi bárokban tűnt fel először, csak aztán kanyarodott a klasszikus zene felé, és lett végül a kétféle zene ötvözője és bolygónk leghíresebb tangószerzője. David Yengibarjan pedig - aki Magyarországon tanulta a jazzt, és itt találkozott először Piazzolla tangóival - tovább bonyolította ezt az amúgy sem egyszerű történetet azzal, hogy vegyítette a műfajt a jazzel és némi örmény népzenével.

A kétórás koncerten (tegnap a VMK-ban), ami nem kis fizikai erőfeszítés lehetett - főleg a harmonikásnak - Yengibarjan saját kompozíciói, egy Astor Piazzolla-szerzemény, és egy örmény népdalra írt darab hangzott el, s mindegyikben érezni lehetett az "új tangó"-ra jellemző kegyetlen és fájdalmas érzelemvilágot. Ez a hangulat a koncert (és Yengibarjan 2001-es lemezének) címe által hirdetett "Tango Passion": ez az olasz-spanyol-argentín-amerikai-örmény-magyar szenvedély.
Bőségesen kaptunk szólókat és felérhetetlen bonyolultságú közös játékot, aminek nemcsak a közönség örült, hanem szemmel láthatóan a zenészek is: a bőgős Egri János és a gitáros Botos József is.

A fiatal harmonikás színpadi megjelenése osztatlan szimpátiát váltott ki a közönségből. David Yengibarjan hoffmanni figura, aki a mindennapi életben (legalábbis a nézőtérről úgy tűnik) esetlen, de a művészetben zseniális és virtuóz. Lehet szeretni, mert képes azzal a tört magyarsággal kiejtett mondattal nyitni a koncertet, hogy: "Az elso szamot egyedul jacom, a többi zeneszek kesobb fognak majd bejonni", aztán pár számmal később megint megszólal, és így konferálja be egyik tangóját: "Mondjuk semmi koze a tangóhoz..., csak fantázianev, összehasonlítas... szoval... na, majd eljátsszuk."
És eljátsszák...