- "A múltammal elégedett vagyok. Értékesnél értékesebb történelem-feltáró művek szerkesztése, a magyar kulturális örökség páratlan kincseinek számító oklevelek megmentése az utókor számára, egy gazdag állományú könyvtár gondozása, sok szép, alázatos munkával eltöltött levéltári év és egy, bár gondokkal szembesülő, de a maga összetartásából erőt meríteni tudó család: ezek azok, amelyek úgy jelentik a múltamat, hogy egyben a jelennek is tennivalót és értelmet adnak."

Kredics László 1932-ben született a somogyi Nemesdéden. Veszprémben járt középiskolába. 1948-ban ugyan feloszlatták a piarista rendet, amely a gimnáziumot működtette, de a paptanárok továbbra is taníthatták őket. Hetedikes volt, amikor a veszprémi kisszemináriumot is bezárták. A teológiára 1951-ben vették fel, de 1952 tavaszán már Szegeden járja az első évet és a másodév elejét. A szocializmus tombolása közben hamarosan elkezdik összeszedni a kispapokat, Kredics László csak Esztergomban, az ősrégi szemináriumban folytathatja teológiai tanulmányait, ahol állandóan új és új helyekre kell költözniük. Mint elmeséli, 1956-ot is azért tudja megúszni, mivel a 110 végzős lelkipásztor-jelölt közül őt kevésbé ismerték a többiek.

1957-ben neki is át kellett élnie, amikor a karhatalmisták a litániák idején betoppantak a szállásukra és két cellából két-két embert hurcoltak el a közvetlen környezetükből. Akkor már, 1956 június 10. óta felszentelt pap, amelyre az emberpróbáló idők ellenére azért is büszke. A megtorlás éveiben, 1960-ban avatták doktorrá, amelyet krisztológiai tárgyú disszertációjával érdemelt ki. Ekkor már káplán a püspöki székhely Szent László templomában. Hamarosan a várba kerül, ahol hitoktatóként, szertartóként működik, majd püspöki titkárrá lép elő.

1964-től egy éven át jár a római Lateráni Egyetem jogi fakultására, ahol kánonjogot hallgat. Tanulmányait azonban a déli párás levegő miatt kénytelen megszakítani. Ettől kezdve a veszprémi egyházmegye, mint jogászpapra is számot tart: az évek során három házasságfelbontási ügyben működik bíróként.

A római esztendőt követően Veszprémben lesz könyvtáros a püspökségen, illetve Neumayer Károly halála után a könyvtár és a levéltár működtetése is az ő feladatává válik, amelyet 1972-ig lát el. Ezek azok az évek, amikor az oklevelek ügyét megnyugtatóan sikerül rendeznie. Ezután kéri felmentését a beosztásból és egyben papi szolgálatának felfüggesztését is. 2002-es nyugdíjba vonulásáig a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa, ahol a munka hétköznapjai és a módszeres szerkesztői tennivalók időszakai váltják egymást. Ottani munkatársai valamennyien nagy tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Természetesen a püspöki levéltár és könyvtár működtetésébe ebben a három évtizedben is be-besegít.

Két éve már nyugdíj mellett dolgozik az időközben érsekséggé lett hivatal levéltári, könyvtári részén; vállalja a kutatók kiszolgálását, a gyűjtőkörnek megfelelő könyvek folyamatos beszerzését, a leltározásokat és állománybavételt.

A papi szolgálat feladását követően Kredics László családot alapított. A magyar és azon belül a veszprémi történelem, egyháztörténet iránti alázattól áthatott szakmai tevékenység mellett a katolikus értékrendnek megfelelő szellemben nevelték fel két gyermeküket. Felesége három diplomás védőnőként jelentett számára biztos hátteret. Fia László, talán az édesanyja hatására választotta a biológusi pályát: Szegeden járt egyetemre, ahonnan másfél éves ösztöndíjjal a jénai egyetemen is folytathatott tanulmányokat. Néhány éve ő is megszerezte a doktorátust és szüleit a szakmai előmenetelen kívül újabban egy kisunokával is megörvendeztette: Levente László most tíz hónapos.

Lányuk Kornélia, születése óta beteg, a család nagy lelki erővel viseli el az ezzel járó tennivalókat, megpróbáltatásokat: Kredics László és felesége a családi életben is a szakmaihoz hasonló csendességben, szerény állhatatossággal élik életüket.
Találkozásunk végén Kredics László a beszélgetés helyéhez méltóan összegzi eddigi életét: "eleget tenni Istennek, hazának és a hivatást jelentő munkahelynek."

Ilyen emberek élnek köztünk.