Minden jóban van valami rossz, mondja az új magyar közmondás. Sokat tapasztaltan láthatjuk, hogy az épp aktuális - minden szempontból ideális - kormány vagy minisztérium is követhet el komoly baklövéseket. Így történt ez most is Állambácsinknál: kiürült a kassza és jönnek a megszorítások. Ilyenkor mi az egyszerű polgártárs feladata? Viselni az ön (és köz) terhét, hiszen "Segíts magadon, Isten is megsegít"!

Már pedig a megszorításokra - állítólag, a szakemberek szerint - szükség van. A nadrágszíjat tehát össze kell rántani, de ki húzza a rövidebbet?

Én, a társadalom egyszerű polgára nem vagyok se gazda, se tejtermelő, se erdész, így nem vonulhatok ki az utakra tüntetni, ha nem tetszik valami. (Elég hülyén néznék ki, amint biciklimmel lezárom az M7-t.)

Mivel a minisztériumi intézkedések mellett a Gazdálkodj okosan! 2004-es száma nem jelent meg, nem marad más hátra: hogy túléljem a válság-korszakot, saját tervet kellett kieszelnem. Ami nem egyszerű feladat, hiszen nem vagyok se közgazdász, (se jogász), se matematikus. Ötleteim pedig csak kezdetben tűntek célravezetőnek, pár nap után mindegyikről lemondtam...

Először arra gondoltam, hogy talán a luxusberuházásaimon spórolhatnék, ha 24 órás dezodort vennék, amit egy nap egyszer kellene használnom. És ha ezt társítanám olyan fogkrémmel, ami 12 órán át védi a fogaimat, biztos gazdaságosabb lenne!
Rosszul kalkuláltam: pénzem több maradt, de az emberek pár óra után 2 méteres körzetben elkerültek.

Az is eszembe jutott, hogy az utazási költségeimből is lefaraghatnék, ha a cél előtt két-három megállóval előbb leszállnék. Így azonban mindig rohanok, nehogy elkéssek, és ezt a versenyt még a dezodorom sem bírja...

Aztán a "szórakozás" kategória költségvetését próbáltam átalakítani: a szobám lett a táncparkett, ám bulizásomnak a szomszédok vetettek véget.

Végül a "táplálkozáskultúra" témában kezdtem operálni, valami fogyókúra-félére gondoltam, kiszámoltam mennyi kalóriára van szükségem: kb. 1 tojásba belefér. A közelgő jégkorszak hírére azonban inkább a zsírpárnák mellett döntöttem, valahogy azt is túl kell majd élnem!

Több ötletem nincs. Én magam is kevés vagyok, hogyan adjak még többet? Megvan! Elárverezem nadrágszíjamat, s helyette kötelet kötök a derekamra. Nem árt felkészülnöm, hiszen elég kétesélyes bándzsidzsámpingnak tűnik ez az év!