Lassan tíz éve ismerem. És egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor láttam szomorúnak. Örökös újrakezdő, iskolát iskolára halmoz, konferál táncversenyeken, bálokon, rendezvényeken. Volt már gazdasági igazgató egy helyi varrodában, vőfély számtalan lagzin, kommunikációs igazgató egy nagyvállalatnál, a Münchhausen bár tulajdonosa és pultosa, eladó és könyvelő. És minduntalan kergeti az álmait, és várja, hogy a média végre a felfedezze...

Index: - Mi olyant neked a konferanszié szerep, amit mástól nem kaphatsz meg?

Bauer Róbert: - Mit is ad? Szeretem, mert szeretem az embereket. Értük érdemes csinálni, mert boldogság látni, hogy jól érzik magukat. Sikerélményt nyújt nekem, és a sikerre mindenkinek szüksége van. Ha minden összejön egy este, akkor elégedett vagyok magammal. Bennem is van egy kis egészséges exhibicionizmus, szeretem, ha megismernek, ha beszélnek rólam. Nagyon fontos, hogy a konferálások és műsorvezetés során rengeteg érdekes emberrel találkozhattam. Már jó ideje nem csak rockit konferálok, ezért érdekes és változatos ez a szerep. Mindig új dolgokat tanulhatok, valamint megmérettetés, kihívás is egyben. Régebben gyerekprogramokat is vezetettem (Madarak és Fák napja, Városi gyermeknap, United Games programban Tiéd a Színpad stb.), táncbemutatókat, rocki versenyeket konferáltam, vetélkedők levezetője voltam, majd jöttek a termékbemutatók, bálok, szóval nem unatkozom, mindig új dolgokat tudok kipróbálni, ezzel magamat is próbára teszem, de eddig sikerült megoldani minden feladatot.

Index: - Van valamilyen célod ezzel (esetleges továbblépés a média felé), vagy pusztán kedvtelésből csinálod?

BR: - Ha nagyképű lennék, akkor azt mondanám: a célom a közönség szórakoztatása és az, hogy a műsorok, programok jól sikerüljenek. Titkon azonban már régóta reménykedem, hogy valaki felfedez és bejuthatok a média (rádió, tv) világába. Sajna ez még nem történt meg. Pályáztam néhányszor műsorvezetőnek, hírolvasónak a helyi rádiókhoz, sőt az országos kereskedelmi rádiókat is megkerestem. Persze sikertelenül! (Titkon mégis bízom benne, hogy egyszer mégis összejön, és megvalósul az álmom, hogy rádióban vagy tv-ben dolgozhatok majd!)

Index: - A vőfélykedés teljesen idegen elemnek tűnik ehhez a világhoz képest. Hogy csöppentél bele?

BR: - A vőfélykedés is egy véletlen folytán jött. A fogadott húgom esküvője előtt megkért, hogy legyek vőfély az esküvőjükön. Még szép, hogy elvállaltam! Megkerestem vőfélyeket, vettem vőfélykönyvet, gyűjtöttem vőfély versikéket, és egy barátom segítségével összeállítottuk a vőfély programot (lánykikérés, csokordobás, étel behozó versikék, játékok, térfás mondások stb.). Jól sikerült a lagzi, igazán remek hangulat kerekedett! Ezek után több barátom esküvőjén is vőfélykedtem, s a lakodalmak nagy részén a veszprémi Rulett együttes zenélt. Nekik is tetszett, amit csináltam, és az együttes vezetője, Jádi Péter beszervezett néhány lagziba vőfélynek: hát így indult ez a karrierem. Azóta már eltelt öt év, és nagyon sok lagzira voltam hivatalos. A vőfélybotomra minden ifjú pártól kérek emlékül egy szalagot, már egy egész csokor virít rajta; ez a referenciám is egyben. Élvezem a vőfélykedést nagyon...

Index - Van igény rá? Kik keresnek fel?

BR: - Az utóbbi években nagyon divatba jött a vőfélyes esküvő. Úgy veszem észre, hogy egyre nagyobb rá az igény. Ez látszik a naptáromon is, mert májustól szeptember végéig vannak felkérések. "Szájhagyomány útján" terjed a hírem, így keresnek meg a fiatalok vagy a szülők. Szerintem ez a legjobb reklám. Sőt néhány vőfély kollégával is szoktuk egymást ajánlani, ha valamiért nem jó a kért időpont. Szóval nincs konkurenciaharc köztünk, sőt nagyon jóban vagyunk. Már tervezzük, hogy még az esküvői szezon előtt összeülünk, és tovább képezzük egymást, megbeszéljük a tapasztalatainkat. Sokat tanulhatunk egymástól, ami ebben a "szakmában" sem szégyen!
Próbálok mindenkinek a kedvében járni, és emlékezetessé tenni a lakodalmát. Voltam már 40, de 200 fős lagzin is, vőfélykedtem kis étteremben és kastélyban is! Volt olyan pár, akivel az egész esküvői ceremóniát együtt terveztük meg, volt, aki már kész forgatókönyvvel jött, a saját igényeivel, kéréseivel.

Index: - Mi volt a legfurább, amit tőled, mint vőfélytől kértek?

BR: - A legfurább? Talán, amikor közölte az örömanya, hogy itt aztán semmilyen szexuális eredetű szöveg, játék, utalás nem lehet, nem lehet pajzánkodni. Kicsit meglepődtem, mert szerintem egy minimális pajzánság belefér a lagziba; de ha nem, nem. Átírtam a szövegeket az igénynek megfelelően.

Index: - Mi egy vőfély rémálma?

BR: - Rémálom? Talán, amikor az ifjú pár nagyon negatív, és semmibe nem lehet bevonni őket. Semmi játék, tánc, csak jól elvannak egymással. Sajnos találkoztam már ilyennel, de azon az estén a vendégek mégis nagyon jól érezték magukat, mert velük lehetett poénkodni, játszani.
Másik rémálmom, amikor az esküvő és a lagzi alatt valamelyik családtag elégedetlen mindennel. Ilyenkor bármit teszel, semmi sem felel meg a "kényes" igényeinek. Sajnos ilyen is megtörtént velem, egész este stresszeltem, hogy épp mibe fog belekötni a kedves örömszülő!