"Nem emlegetik már halott városként a megyeszékhelyet, és a városi eseménynaptár a helyi társadalom valamennyi meghatározó rétegének küld pozitív üzenetet. A nyolc éve elfogadott kulturális koncepció céljai zömmel megvalósultak, ám máig nincs igazi koncertterem, és hiányzik Veszprémnek egy jelentős hírértéket hordozó rendezvény, egy igazi nagy durranás" - mondta el lapunknak Asztalos István. Alpolgármesterünk szerint azonban már nem sokáig.

"Talán kezdjük az elején; 1996-ot írtunk, amikor elfogadta a közgyűlés a középtávú elképzeléseket megfogalmazó kulturális irányelveket. Az ilyen koncepciók általános sorsával ellentétben mára ebből több valósult meg, mint akkor reméltük. A száraz és hosszadalmas részletek helyett inkább kiemelnék néhány példát, ami jó irányba változott a városban, és ahol illene még újat nyújtani" - indítja a beszélgetést az alpolgármester.

Index: - Milyen lépéseket tett az Önkormányzat a művészeti együttesek finanszírozásának módosítására?

Asztalos István: - Létrehoztuk a kiemelt művészeti együttesek körét, ide tartozik a Mendelssohn Kamarazenekar, a Veszprém Táncegyüttes, Veszprém Város Vegyeskara és a Liszt Ferenc Kórustársaság. Az ötlet bevált, de az elmúlt évek részben új helyzetet teremtettek. Különösen a Mendelssohn zenekar esetében érzem úgy, hogy kinőtték már az eredetileg szabott keretet. Eljött az ideje, hogy biztosítsuk egy új fejlődési pálya feltételeit, ami részben jogi, részben pénzügyi kérdés. Tudni kell, hogy a zenekarok számára is léteznek központi pénzek, ezekből azonban csak az kap, aki a fenntartójával megfelelő megállapodást kötött. Mára megértek egy ilyen megállapodás feltételei, szeptemberben tehát a zenekar "bejelentkezhet" a központi forrásokért, és úgy változhatnak meg az anyagi feltételei, hogy a többletet nem a város pénzéből kell biztosítanunk.

Index: - Jelenleg van is mozink, meg nincs is. Hogy értékeli a jelenlegi állapotot?

AI: - Ma különösen érdekes, hogy a Séd mozi hasznosítása már 1996-ban szerepelt a terveink között. Szinte pontosan azt a rendszert írtuk le, ami ma működik: Pláza, plusz kistermes vetítőhelyek egészen más kínálattal. Ilyen működik ma a Séd kamaratermében, a HEMO-ban, a VMK-ban, a Művészetek Házában és az Egyetemen. A Pláza épül, a Séd körül pedig olyan funkcióváltás készülődik, amely új fejezetet írhat a veszprémi turizmus történetében.

Index: - Mi a helyzet a színházakkal kapcsolatban?

AI: - Színházból mostanra három is lett, a Pannon és a Kabóca mellett a legnagyobb a Petőfi Színház. Bár a neve szerint "veszprémi", fenntartója mégis a megye, bár egy bonyolult kersztfinanszírozási eljárás keretében a város jelentősen hozzájárul a fenntartásához. A rendszer - amely számos más intézményt is érint - évek óta működik, mára azonban eljárt felette az idő. A legjobb az lenne, ha a megye és a város kölcsönösen fenntartaná a saját intézményeit, a keresztfinanszírozást pedig elfelejtenénk. Kérdés azonban, hogy a szokásjog sérelmére elkövetett egyszerűsítéshez lesz-e elég politikai bátorságunk.

Index: - Mi a meglátása, mennyire elégíti ki a fiatalok igényeit a város kulturális kínálata?

AI: - Évekkel ezelőtt egy internetes vita szembesített azzal, hogy a fiatalok mást és többet akarnak ettől a várostól. Talán akkor indult el az a folyamat, amely a mai eseménynaptárig elvezetett - benne az Utcazene Fesztivállal -, melynek ötlete ott és akkor, az Enyhe Fintor klubban született. Nem gondolom, hogy a téren teljes elégedettség lenne, de azt igen, hogy túljutottunk a nehezén. Veszprémnek ma kifejezetten gazdag kulturális élete van, amelyet más városok irigyelnek és példaként emlegetnek. Ma már nehéz "halott városról" beszélni, és talán a fiatalok hiányérzete is csillapodott. Elfogadom a fiatalok speciális igényeit, de Veszprém kulturális életének nem csak a "címkézett" programjai az övék, hanem az egész. A színházak is, a koncertek is, a kiállítások is, az egész. Aki gazdag világban akar élni, annak nyitottnak és fogékonynak kell lenni a arra. Mi igyekszünk a lehető legtöbbet felkínálni. A többi személyes felelősség.
Az imént az Enyhe Fintort említettem. Néhai Enyhe Fintort kellett volna mondanom. Ma is erősen érezhető az a hiány, amit a fiatalokban maga után hagyott. Bár szívesen segítenék, a feltámasztási kísérleteket illetően szkeptikus vagyok. Aki ma egy új alternatív tanyát tervez, annyi gazdasági, hatósági, jogi feltételt kell, hogy teljesítsen, hogy az összességében már-már lehetetlen. Nem is szólva a várhatóan dühödt lakossági tiltakozásról. Erősen kétséges, hogy létezik-e mindent tudó konstrukció.

Index: - Ön szerint - kulturális téren - mire lenne leginkább szüksége városunknak?

AI: - Nos, Veszprémnek nincs valódi koncertterme. Persze, ott az Egyetem aulája, ám sokszor megterhelik az intézmény életét a rendezvények, végleges helyszín kellene. Az új konferenciaközpont lehet az, ami betölti majd ezt az űrt a maga ötszáz fős befogadó képességével.
Véleményem szerint a városnak szüksége van egy olyan programra, amire felkapják a fejüket az emberek. Gőzerővel folyik már az első Veszprémi Ünnepi Játékok szervezése. A három napos - a Várban, a Püspöki Palota előtti színpadon zajló - nyári zenei fesztivál minden valószínűség szerint áttörést hoz, hiszen José Cura és Kocsis Zoltán mellett Al Di Meola és a Berlinben élő Snétberger Ferenc is Veszprémbe érkezik. Veszprém kulturális téren már egyenrangú bármelyik magyar középvárossal, ez azonban kevés; többet kell tudnia. Ezen dolgozunk, és bár a feladat hallatlanul összetett, semmiképpen sem megoldhatatlan.
Amikor 1996-ban elkezdtünk dolgozni azért, hogy a kulturális koncepció több legyen, mint papír, azt mondtuk: ha egy veszprémi kinyitja az eseménynaptárt, minden héten találjon legalább egy rendezvényt, amire szívesen elmegy, mert úgy érzi, neki szól az üzenet. Ezt a célt akkor érjük el, ha eseményről eseményre megtelik a tér, ha eljönnek a veszprémiek. Minimum úgy, mint tavaly nyáron. Ez a város azért van, hogy otthon legyünk benne. Ez a cél. De ha jól csináljuk, otthon érzik magukat nálunk a vendégek is. Ez pedig a járulékos haszon...