Bajban lennék, ha válaszolnom kellene arra a kérdésre, hogy kicsoda Grandpierre Attila. Annyi mindent csinált/csinál, és semmiben sem alkotott/alkot átlagost. Rockzenészként huszonöt éven keresztül vezetője volt hazánk talán legvitatottabb, ugyanakkor az egyik legegyedibb bandájának, a Vágtázó Halottkémeknek. Csillagászként a napkutatás eredményeivel, valamint a világegyetemről alkotott egyéni teóriájával szintén hírnévre tett szert.

Több könyvet is publikált a témákban. Történelmi írásokat is közzétett a magyarság kezdeti, nem nagyon ismert koráról.

Szerda este a Múzsák a várban című sorozat keretében vendégeskedett a Művészetek Házában. Kilián László bevezetője után a moderátor szerepét vállaló Fenyvesi Ottó először a Vágtázó Halottkémekről faggatta. Grandpierre elmondta, hogy nagy volt az idegenkedés a zenekartól, mert egyrészt nem a klasszikus értelemben vett rock and rollt játszották, másrészt nem éppen átlagos színpadi viselkedésük szintén ellenérzést váltott ki hivatalos körökben. Ugyanakkor nagy népszerűségnek örvendtek, hiszen egy nyolcvanas években készült felmérés alapján a középiskolások körében a VHK volt a legkedveltebb zenekar.

A Vágtázó Halottkémek három éve feloszlott, így az utóbbi időben a csillagászatra összpontosít Grandpierre Attila. E tárgykörben jelent meg legújabb könyve, Az élő világegyetem címmel (A VHK első lemezén található egy hasonló című dal.) Szerinte az Univerzum nagyon sok szerves anyagot (baktériumokat) tartalmaz, amelyek rendkívül gyorsan szaporodnak, így a Világegyetem él - ha nem is abban az értelemben, ahogy azt sokan gondolják. A világok közti utazásokról egyelőre még korai beszélni - folytatta -, mert a szemléletünk elég barbár egy ilyen kivitelezéséhez. Nem a távoli csillagokat kellene vizsgálni, hanem például a Napot, mert annak működéséből sokat megtudhatunk a Világegyetemről.

Beszélt édesapjáról is, aki szintén nagyszerű gondolkodó volt, sajnos tavaly eltávozott ebből a világból. Mivel szívén viselte az emberiség sorsának a javítását, egy olyan könyv megírását tervezte, amely az emberiség aranykoráról mesélt volna. Szintén nem írhatta már meg Attiláról szóló művét sem. Ez utóbbit fia készítette el.

Kimondhatjuk, hogy szerdán korunk kevés polihisztorainak egyikét hallgathattuk. Aki egymástól nagyon távol eső világokban - rockzene, csillagászat, történelem - ilyen színvonalon tud alkotni, megérdemli ezt a titulust. Kár, hogy nem olyan sokan ismerik Grandpierre Attilát manapság.