Manapság divat havonta cserélni a mobilt, "élettársi közösségben" élni, másnak lenni, az oviból sms-t küldeni anyunak, mert bántott a Pisti, divat a chat, a szolárium, az anorexiás és barbie-buta nő, a fitness-macho álférfi és a lányférfi, divat a polgár, divat a világpolgár, divat minden, amit fel lehet címkézni. Nem volt ez mindig így...

Mint minden területen, itt is elvadultak a dolgok. Míg Madame de Pompadoure a szépségpöttyök elhelyezésében volt irányadó, (lásd az ábrát,) vagy egy-egy új ruhakölteménnyel avatott új stílust a szalonokban, addig ma emberek milliói dolgoznak azon, hogy kialakítsák bennünk az igényt, hogy a "szépek és trendyk" közé tartozzunk. Ipar lett a divat. Mi meg divatmajmolók.

Az ember mindig is másnak akart látszani, mint amilyen kendőzetlen testi megjelenése volt. Hogy milyennek mutatta magát, és ezt milyen eszközökkel igyekezett elérni, az koronként és kultúránként változott. A szép külsőn való munkálkodás mellett az öltözékek mágikus erővel, jelképes jelentéssel bírtak hajdanán, és mai szokásaink egy része visszavezethető az eredeti funkcióra. A fülbevaló például arra az időre nyúlik vissza, mikor a rossz szellemek elől kellett elzárni a test bejáratait, így a fület is megközelíthetetlenné tették egy-egy mágikus erejű tárggyal. Vajon mit jelképez ma a szeméremajkakba szúrt piercing?
Nem a ruha teszi az embert - bizonyos értelemben igaz, de külső megjelenésünk rengeteg jellemzőt elárul rólunk, már ha azt hordjuk, amit valójában szeretnénk, és nem azt, amit mások szeretnének.

A jégkor végéről egyetlenegy olyan szobrocska maradt fönn, amelyen valami ruhaféle látható: farkötény. A hatalmas hátsóval rendelkező nőszobrocska nem szeméremből hordta a bőrcsíkokból készített köténykét, melyet hátul lógatott le a derekáról, hanem azért, hogy hangsúlyozza vele a nemiséget. Célja tehát a figyelemfelkeltés volt. A jégkori vadászoknál ugyanis úgy "udvaroltak", hogy a férfi üldözőbe vette a kiszemelt asszonyt, és mikor utolérte, a nyakába harapott, ezzel kényszerítve megállásra. Állati, mi? Szintén figyelemfelhívó a meztelen pigmeus férfiak 5-6 cm átmérőjű, 40 cm hosszú sárga színű pénisztartója. Ezt a mi kultúránkban a 8 milliós autó helyettesíti…

A földművelés elterjedésével a jól táplált lányok lettek kelendőek, mert a jómódot testesítették meg. Az indus tanács szerint a férfi olyan nőt válasszon, akinek "járása, mint az elefánté". A lábakat, karokat - nem gond - dagasztani lehetett elkötözéssel. A karibi indiánok szoros kötést viseltek a bokájuk és a térdük fölött, hogy lábszáruk csaknem golyóformára dagadjon. A törzsi kultúrákban általában alaposan megdolgozzák a fülcimpát. A zambézi négerek nem szaroznak, a vállukig nyújtják. Kaledóniában jobb híján, a fülükbe akasztva hordják eszközeiket a bennszülöttek. A füllyukasztásnak különböző, de mindig nagy jelentőséget tulajdonítanak. A szőrtelenítés és hajvágás a divathullámokat követő beavatkozás, de szintén a természeti forma megváltoztatása.

Az európai ember azonban ennél is kérlelhetetlenebbnek bizonyult teste megváltoztatásában. A fülcimpa, orrcimpa, végtagok megdolgozása veszélytelen az úgynevezett civilizált népek derékfűzőjéhez és magas sarkú cipőjéhez képest. Az előbbiek ugyanis semmi károsodást nem okoznak, a civilizált testalakító módszerek viszont komoly szervi elváltozásokhoz vezetnek. A derékfűzőt a bronzkortól a legújabb korig Európában is, Indiában is használták. Megjelenésétől fogva robbanásszerűen megnőtt a női betegségekben szenvedők száma. A magas sarok kikapcsolja azt a rugóhoz hasonló szerkezetet, amely a talpunkban működik. A járás így tartós agyrázkódást okoz. A sarok emelésével az egész test tartása úgy változik meg, hogy egyetlen szerv sem marad a maga természetes helyén. A hegyes orrú cipő ellentmond a lábujjak természetes formájának. Angliában anno, több társaságbeli hölgy leoperáltatta lábáról a kisujjat.

Az öltözködés története a férfi és nõ viszonyának históriája egyben. A különböző öltözéktípusok az évszázadok során alapjukban igen hasonlók maradtak, ám változott az, hogy éppen mit tartottak férfiasnak vagy nőiesnek az adott korban, vagy az adott kultúrkörben. Az újkori Nyugat-Európában például mindig is a férfiak büszkélkedtek arcszőrzettel, a nők többnyire egész testüket igyekeztek csupaszon tartani (ez szerencsére ma is kezd divatossá válni...). Az aleut asszonyok viszont tetovált bajuszt hordtak, a férfiak pedig kitépkedték arcukról a szőrszálakat.

Az öltözködési szokások sokat elárulnak a generációnként változó testfelfogásokról is. Néhol a ruha elfed, máshol felfed. Ha követjük az öltözködés történetét, új összefüggéseket veszünk majd észre mai ruháinkkal, ékszereinkkel, testideáljainkkal kapcsolatban is.

Magamon egyre inkább a konzervativizmus előrehaladott jeleit vélem felfedezni, és ez nagyon aggaszt. Itt van pl. az ifjak új üdvöskéje, a mai bombázó énekescsajszi, Pink, a fiúkollégiumok marokmunkára serkentő bávatag hangja. Nekem nem jön be.

Az én ideálom akkor már inkább marad egy preraffaelita Proserpina.

Forrás: internet