Antal Nimród legalább egy rendezésével már mindenki találkozott. Ez lehetett egy Sub Bass vagy Ganxta videóklip, esetleg egy sörreklám, amelyben Pindroch Csaba próbál lebeszélni valakit az öngyilkosságról. Első játékfilmje, a Kontroll kapcsán beszélgettünk a forgatás nehézségeiről, a kulisszatitkokról. Kérdéseinket a nemrégiben a Hemóban rendezett közönségtalálkozó előtt tettük fel.

Index: - Eddig klipeket és reklámokat forgattál. Melyik a nehezebb?

Antal Nimród: - Talán a klip nehezebb, ugyanis sokkal több anyagot kell felvenni. A reklám egy eléggé rövid, intenzív üzenet, amit már előre nagyon jól kidolgoztak. Ezekre általában több pénz is van, ami a videóklipeknél kevésbé mondható el. Maga a folyamat is egyszerűbbé teszi.

Index: - Los Angelesben születtél, 13 éve jöttél Magyarországra. Ez a kiejtéseden abszolút nem hallatszik.

AN: - Ha fáradt vagyok, azért észre lehet venni. Ha beszélünk még fél órát, magad is rájöhetsz.

Index: - Minek köszönhető, hogy a magyar nyelvvel ennyire megbarátkoztál?

AN: - Az apám nagyon fontosnak tartotta gyerekkoromban, hogy magyarul beszéljünk, s ezért nagyon hálás vagyok neki. Amikor megérkeztem Magyarországra, a szókincsem nem volt olyan, amilyen most. Bár most sem az igazi. Itt magyar emberekkel voltam körülvéve, az évek során megtanultam rendesen, vagy félig rendesen beszélni.

Index: - Nem először jársz Veszprém közelében. Több klipet készítettél Sub Bass Monsternek.

AN: - Csak Gyulafirátótig jutottam.

Index: - Nem hívogattak a város fényei?

AN: - Amikor Szabival dolgoztunk, akkor Gyulafirátóton volt a központ. Nagyon klassz srác, s a sikerei ellenére szerény és kedves maradt. A rap és hip-hop zenéknél gyakran koppintásokat lehet érezni, de ő egy eredeti vonalat képvisel. Mindig nagyon jól éreztem magam, amikor nála voltam, a mamája igazán finomakat főzött. Nagyon szerettem őt és a környéket.

Index: - Kanyarodva a Kontroll felé: köztudott, hogy mindenki utálja az ellenőröket. Magad is kipróbáltad a munkájukat egy rövid időre. Milyen tapasztalatokat szereztél?

AN: - Kemény ügy volt, mert ott állandó a feszültség. Azt hiszem, az emberek a közlekedés miatt alapjáratban feszültek, erre rájön ez az ellenőrkérdés. Ugyanakkor úgy érzem, hogy megvan ennek a kicsit túlmisztifikált oldala is. Olyan értelemben, hogy divat is utálni őket. A Belga zenekartól kezdve rengeteg helyen lehet antiellenőr zenéket és szövegeket hallani.

Index: - Az emberek minden esetben ellenségesek voltak az ellenőrökkel szemben?

AN: - Nagyon, nagyon, nagyon feszülten viselkedtek az utasok. Nyílván ez ilyen tyúk vagy a tojás kérdés... Ott álltam karszalaggal a karomon, jegyet nem volt szabad elkérni, sem személyi igazolványt, csak az volt a dolgom, hogy ott álljak és mosolyogjak. Így is egy nagyadag gyűlöletet kaptam.

Index: - Nem mosolygott vissza senki?

AN: - Senki.

Index: - Az emberek nagy többségének a metró a következőből áll: folyosó, mozgólépcső, peron. Neked volt lehetőséged megtekinteni, hogy mit rejtenek az alagutak. Milyen érzés volt először bejárni a helyszíneket?

AN: - Csodálatos. Ijesztő. Szép. Ronda. Az összes ilyen érzelmet fel lehetne sorolni. Egyszerűen le voltam döbbenve. Hihetetlen világ jött létre annak idején, amikor ezt építették.

Index: - Az utasok csak a csöveket látják. Mi van még?

AN: - Szellőztető alagutak, és a polgárvédelemnek van rengeteg helysége. Bár ezekre elég érzékenyek voltak, csak az ajtókat láttuk. Vannak remizek, ahol leparkolják a gépeket, a peronok mögött kis folyosók, személyzetis helyek. A legérdekesebb helyszín - ami nem került bele a filmbe - egy iszonyú belmagassággal rendelkező rész az alagúton belül, két állomás között. Itt egy függőiroda lógott. Amikor mi ott voltunk, már tíz éve nem használtak. Tiszta kosz, dzsuva volt minden. Lógtak az irodák a plafonról. Ez baromira tetszett.