Mi jellemzi az Unió népességi folyamatait? Ha egy szóban akarunk válaszolni, az elöregedés. Írországban él a legtöbb fiatal, míg Németországban és Nagy-Britanniában a legtöbb idős ember.

Az 1960-as évek közepétől a termékenység hirtelen csökkenni kezdett, s ez a fejlemény az élethossz megnyújtásáért folytatott küzdelemben elért eredményekkel együtt a népességen belül az öregek arányának növekedéséhez vezetett. Paradox módon a korábbiakban termékeny, sokgyerekes családmodellű déli országokban (Olaszország, Spanyolország, Görögország és Portugália) esett vissza a legjobban a termékenység: ebben valószínűleg a vallásosság csökkenése játszott fontos szerepet. Egyébként a termékenység csökkenése a fejlett világban az utóbbi évtizedekben általános jelenségnek számít.

A csökkenés egybeesik a fogamzásgátló tabletták elterjedésével, valamint a nők növekvő munkavállalásával, az életszínvonal növekedésével és a család intézményének válságával. 1998-ban 4,2 millió élveszületést jegyeztek fel az EU tagországaiban, szemben az 1958-as 5,8 millióval. Az általános, csökkenő tendencián belül persze vannak eltérések: tulajdonképpen négy különböző minta figyelhető meg az EU területén. Az északi államokban (Svédország, Dánia, Finnország és Írország) a termékenység csökkenésének trendje az 1980-as évek végén megfordult, s azóta itt ismét növekedés tapasztalható. Az unió "középső" részén lévő országokban (Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Franciaország és Luxemburg) 1975 óta a termékenységi mutatók a pozitív növekedést jelző (azaz a lakosságszám bővüléséhez szükséges) 2,1-es szint alatt fluktuálnak.

A harmadik csoportot Németország és Ausztria alkotja, ahol már évtizedek óta igen alacsony, 1,4-1,6-os termékenységi szint tapasztalható. S végül itt vannak a déli országok, ahol a termékenység csökkenése később indult el, de még ma sem stabilizálódott a helyzet: e régióban jelenleg 1,1-1,4-es a mutató. 1960 óta a várható átlagos élettartam - néhány kivételtől és átmeneti visszaesésektől eltekintve - világszerte növekvőben van. Korábban a fejlett országokban ez a gyors fejlődés elsősorban a gyermekhalálozás csökkenésének volt köszönhető. Ma viszont a növekedés inkább abból ered, hogy a hatvan éven felülieknél a két vezető halálok, a szív- és érrendszeri, valamint a rákos megbetegedések megelőzése és kezelése jelentősen javult. Bár az életkilátások mindkét nemnél jobbak, mint korábban, a nők átlagéletkora az unióban így is hat évvel magasabb, mint a férfiaké.

Egyébként érdekes módon a születéskor várható átlagos élettartam nem áll egyenes arányban a jóléttel: a gazdagabb (magasabb egy főre jutó hazai össztermékű) országokban nem feltétlenül magasabb ez a mutató. A migrációs egyenleg átmeneti kivételekkel - az 1965, illetve az 1980 körüli időszakokról van szó - az elmúlt 40 évben szinte mindig pozitív volt az Európai Unió területén, azaz többen vándoroltak be, mint ahányan távoztak. Az uniós átlagéletkor 1960 és 1995 között csak négy évvel, 32-ről 36 évre növekedett, de a jelenleg előrejelzett trendek szerint 2025-re az átlagos EU-állampolgár már 45 éves lesz: ez egyértelműen az elöregedési tendenciát bizonyítja. Az unión belül Írországnak van rendkívül fiatal népessége, a lakosság mintegy 35 százaléka 20 éven aluli, míg például Németországban ugyanez az adat 21,5 százalék. A 60 éven felüliek aránya Írországban a legalacsonyabb (15,3 százalék), míg a legmagasabb mutatót - 22,2 százalékot - Nagy-Britanniában mértek a statisztikusok. (sulinet.hu)