Nagyon utálom január elsejét. Minden olyan üres és élettelen, mint a sörös kriglim a kredenc tetején. Az év éppen csak elkezdődött, még semmi nem történt. Másrészt egy kissé macskajajos vagyok, mert éjszaka baromi jó volt a buli. Folyt a szesz, az üvöltés, minden úgy történt, ahogy ilyenkor kell.

Mostanra a cimborák elhúztak, én pedig itt maradtam az üres sörösdobozokkal, meg a kupival, ami utánuk maradt. Nézi a rossznyavalya az Újévi Koncertet, beleszédülnék, ahogy az elegáns párocskák pörögnek a Kék-Duna keringőre. Keresek valami jó zenét, de az sem dob fel. Kinézek az utcára, sehol senki. Á, valaki jön. Ja, ez is csak a szomszéd srác, elég érdekes lépésekkel közeledik. Jól van, neked is sikerült a Szilveszter.

Amúgy lassan vége a karácsonyi vakációnak is, nemsokára visszatérünk a taposómalomba. (Jönnek a hétköznapok kerekeken guruló fegyházai - énekelte a Clash úgy hetvenhét környékén.) Találkozhatunk újfent kollégáinkkal, elrebeghetjük a "boldog újévet", amit senki nem gondolhat komolyan, de hát a szertartás fontos kelléke.

Újévi fogadalom? Na ne röhögtessük egymást. Mi változik azzal az ember biológiájában, hogy egy új naptári év kezdődik? Nem hiszem, hogy feltétlenül január elsején kell leszokni a cigarettáról, abbahagyni az ivást, elkezdeni mozogni vagy éppen templomba járni. De hát műanyag világunkban ez olyan trendi. Jó, Tom Stoppard is leírta, hogy "Minden kijárat egyúttal egy bejárat is valahová", de azt már nem tette hozzá, hogy kizárólag január elsején. Petőfi születését leszámítva vajmi kevés pozitív esemény köthető az Újévhez.

Azért eseményekben gazdag évnek nézhetünk elébe, kezdetnek itt a Való Világ. Már harmadszor. Stohl Buci rajongók előnyben. Ja, már dugtak is a villában. Ez volt az írott sajtóban a legnagyobb esemény az utóbbi néhány napban. A jelek szerint minden megy tovább a régiben: vezető televíziós csatornáink éppúgy butítják a jónépet, ahogy eddig is tették. úgyhogy a fogadalmakról ennyit. Kedves Barátaim, BUÉK! (A Buszbérleteket Érvényesíteni Kell!!!)