Rejtőzködni annyi, mint biztonságban lenni. Menedéket és haladékot kapni. Aki ezt a családjától megkaphatja: olyan, mint az istenségek, a halhatatlanságra hivatott héroszok, a hérosz-bölcs-remeték.

Rejtőznie kellett Zeusznak gyermekfaló apja elől. Így bujkált a kis Hermész apja hűtlenkedése miatt. Egy barlang biztonságában kellett menekvést találnia gyermekségében Héraklésznek, Thészeusznak, Jászonnak is, miként annak is oka van, hogy gyakorta ábrázolták a betlehemi csodát, az Immanuel-Messiás születését is barlangi eseményként.

Barlang, bujdosás, rejtőzködés: akár azt is mondhatnám, ugyanaz, mint amikor azt mondom: kegyelem.
Kegyelem és rejtőzködés?
Foncsorfrász.

A kegyelem az, hogy van egy zug. Kegyelem, amikor a haragvás, a pusztító indulat egyszercsak - valami csoda folytán - megbocsátássá változik. Kegyelem, hogy Isten magától, szabadságának végtelenjét korlátozva magasztosul Istenné. Aki földet és eget egyesít magán túl, meghaladhatatlan önmagát meghaladva egyetlen fiát adja nekünk.

Eleinte az a kegyelem, hogy a Nap melege annyi áldást ad a rögnek, hogy ezzel a bőséggel - úgy látszik - már a fent kisebbedett, a lent nőtt. A Nap pedig annál kerekebb, minél többen mosolyogtak vissza rá kegyelméért: rámosolyognak a betlehemi gyermekre karácsonytól egészen pünkösdig.