És akkor hajt egyet a konyhai naptáron és rámered a bűvös szó: december. Számtalan beigli, halászlé, bólé, töltött káposzta, dísz, csomagolópapír cikázik feje felett, s indít támadást kéjes vigyorral szervezete ellen. Amikor már jól felspannolta magát, indulhat a mókuskerék, melyben csak egyedül futkározik.

Minden jól nevelt háziasszony december első hetében nekilát sütni, követve a családfa szerteágazó ágait: kinek mit és mennyit. Ehhez csatlakoznak a szomszédok és barátok, így lepi el szép csendben több mázsa édesség a konyhát. Természetes velejárója a sütésnek az idegzsába, amit a szokatlan színek, és nem várt ízek világa bontakoztat ki a háziasszony búrájában. Ez kihatással bír a család többi tagjára is, akik természetesen el sem tudják képzelni, mit jelent ez a karácsonyi derbi, de tökéletes képességről tesznek tanúbizonyságot: az éjszaka leple alatt suttyomba portyára indulnak és becserkésznek egyet-kettőt a már elkészült finomságokból. Ennek a folyamatnak a mindenestés ismétlődése újabb idegbajhoz vezeti a gyanútlan háziasszonyt, amikor szenteste szembesül az üres sütisdobozokkal.

Aztán pár nappal karácsony előtt következik az újabb konyhai trükk: a karácsonyi menü. Az állandó konyhai őrség alatt a család tagjainak karácsonyi rendelést tart konyhatündérünk: kinek mit és mennyiért, és szerényen ellenkezik, ha vágyairól kérdezik. Hiszen egyetlen vágya van csupán: túlélni az egészet. Aztán népszavazást rendel el a karácsonyi menü ügyében. Ahány családtag, annyiféle variáció. Éles logikai látással próbálja meg összekombinálni a minden szájnak megfelelő változatot. És ezt követően a tettek mezejére lép. A vásárlás is a nyakába szakad, támogatói köre egyre szűkül. Több mázsás szatyrokat tologat éjszaka egyedül a "hipereknél".

És ha akarja, ha nem, eljön a várva várt nap. December 24. Az egész havi hajtásnak a zsűrinapja. Itt dicsőülhet meg, vagy bukhat csúfondárosat. Már kora reggel a feje tetejére állítja a lakást, megpróbálja rábeszélni urát, hogy legalább a fenyőfát rángassa fel a harmadikra két rajzfilm között. És ha már fent van, a felcseperedettekkel szórja rá a díszeket. Takarít, szomszédot látogat, a végső simításokat végzi. Magán.

És amikor már mindenki leszaggatta a leszaggatni valókat a dobozokról, és mindenki örült már mindenkinek, a díszvacsorán is túlesett már a család, a mosogató is kiürült már, és az ajtó is végleg bezáródott, békés aléltságában arra gondol, hogy mi is maradt kinn az erkélyen. És ebben az édes mormogásában talán több rejlik, mint bármely csicsás ajándékban.