Folytatnám az eszmét, valahol ott, ahol abbahagyám. Még egy kis kultúrtörténet, mindenki okulására, s tanácsok, mik nem kerülnek semmibe. Amolyan pusztába (hálóba) kiáltott szóként...

Kedves szokás Karácsony táján távoli ismerősök, barátok köszöntése egy-egy képeslap küldésével. Bár napjainkban ez már nem olyan természetes, ma drótpostán rázzuk le, mint afféle nyűgöt. Egyre többen felejtünk el kézzel írni, pedig annak is van varázsa. De hogy visszatérjünk az igazi képeslapokhoz, amik papírból készülnek, és a postás hozza, csak az 1870-es években küldtek először ilyen üdvözlőlapokat. (Bálint napra már a 18. század közepétől postáztak képeslapokat.) Karácsonyi képeslapokat először gyerekek készítettek az iskolában, a legszebb kézírásukkal írták meg a lapokat (akkoriban volt szépírás is, mint tantárgy), ezzel ajándékozták meg szüleiket. Kereskedők körében szintén szokás volt speciálisan díszített karácsonyi üdvözlőlapok küldése.

Egy angol úriember, Sir Henry Cole nevéhez fűződik az első karácsonyi képeslap ötletének kivitelezése. Ő volt a londoni Viktória és Albert Múzeum első igazgatója. Üzletember volt, de nagyon érdeklődött a művészetek iránt. 1843 decemberében nem maradt elég ideje, hogy személyes üdvözleteket írjon a barátainak, ezért úgy döntött, hogy üdvözlő kártyákat fog nyomtatni. John Calcott Horsley festő rajzai kerültek a kártyára: egy család, illetve jótékonykodást bemutató képek - így született meg az első karácsonyi képeslap. 1000 példányt nyomtattak belőle, és darabját 1 shillingért árulták. Lám már be is indult az üzlet...

A kontinensen a színes nyomtatás fejlődésével, az 1870-es évektől terjedt el széles körben a karácsonyi képeslap. Az egyre növekedő forgalom miatt 1880-ban már a postahivataloknak fel kellett hívniuk a lakosság figyelmét arra, hogy hetekkel karácsony előtt adják postára képeslapjaikat, hogy azok időben megérkezzenek a címzettekhez.

Tegyünk egy próbát: toljuk félre a tasztatúrát, fogjunk egy tollat, és annak, akit igazán szeretünk, írjunk egy igazán személyes, de egyszerű karácsonyi üdvözlő lapot. Hátha működik...

Vegyük górcső alá a három kérdéses napot. December 24., Ádám-Éva napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra.

Az eladó lányok, ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket (mai lányoknak a csap nem ajánlott). A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak (megoldás lehetett a koleszterinszegény mangalica). E napon állítunk karácsonyfát, melynek előzménye egyrészt a termékenységet, életet jelentő életfa, termőág, másrészt középkori egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét. A paradicsomi életfát örökzölddel, fenyőfával helyettesítették. Nekünk a fa állítása már csak a vég nélküli komplikációkat jelenti, míg valahogy sikerül a fát megfelelő vertikális helyzetbe varázsolni úgy esztétikailag, mint statikailag... Az asszony egész nap főz - már abban a szerencsés esetben, ha tud - az ember meg töketlenkedik a fával, míg a gyerekek a nagyszülők nyakán lógnak.

Egy hagyományos ételsor a faállítás utánra: borleves pirított zsemlekockával vagy halászlé, rántott hal, roston sült harcsaszeletek, majonézes zeller- és burgonyasaláta (ha lehet kifli-krumpliból), Wellington-bélszín maderiamártással, vegyes körettel, mákos metélt vagy guba, aprósütemények, narancs- vagy ananászbólé. Mit mondjak? Ma már gyengébben zenélünk...

A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állításánál is újabb szokás. Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők kaptak: ételfélét, esetleg egy kevés pénzt. Sok helyen a karácsonyfa és a rajta lévő nyalánkságok jelentették az ajándékot. Ma ez kicsit mintha megváltozott volna...

December 25. - Karácsony napja, a téli napforduló, a hagyományos magyar paraszti életben pedig a család ünnepe. Ez a nap munkatilalommal járt, csak a legszükségesebb ügyeket végezték el. Dec. 25. a betlehemezés ideje. Ekkor mutatta meg eredményét advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli misevégző harangozással fejeződött be a napfordulás, a születés szent időszaka. Az ekkor megterített karácsonyi asztal, a házi oltár a hálaadás és a könyörgés eszköze volt.

Hagyományos ételsor: pulykaaprólék-leves lúdgége tésztával, hideg vaddisznófej, töltött káposzta frissen sütött karmonádlival, gesztenyével töltött, dión hizlalt pulyka, vörösborban eltett mandulás szilva, endíviasaláta, karfiol bécsi módra, grillázs, diós és mákos bejgli, Coupe Jacques (porcukros cseresznye, ribizli, málna, barack, sárgadinnye, körte konyakkal, maraszkínólikőrrel érlelve jégen, majd rétegeljük gyümölcsfagylalttal, tetején tejszínhab), meleg sajtos fánk, vegyes gyümölcs.

Karácsony másodnapján, István napján, zabot és sót szenteltetett a régi falu népe, regősök járták a házakat. Istentisztelet után istvánoltak: zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték fel az Istvánokat. Hagyományos ételsor: gombakrémleves, fogas á la Morny, szalonnában sült őzgerinc hasés vajas pástétomocskákkal és áfonyával, mandarinbomba.

Kérem, ne feledjük: a karácsonyfát a Jézuska hozza, angyalok hathatós segítségével, ezért tálaláskor mellőzzük a mosolygós, piros sapkás, fehérszakállú bácsis szalvétát: nem Amerikában élünk, hanem Magyarországon. Kérem, ne pénzt adjunk ajándékba, hanem vásároljunk valami kedveset, azt csomagoljuk be, és tegyük a fa alá (a Jézuska nem szereti a pénzt!). És végül a Karácsony egyetlen túlélési technikája: utazzunk el egyedül pl. Iránba, és térjünk át egy másik vallásra.