Jézuska lihegve ült a kémény mellett a tetőn. Megint az utolsó pillanatban libbent ki az ablakon, mert alighogy elkezdte rázni az aranyszínű csengőjét, amit egy százasért vett a piacon, már rohantak is be a szobába a gyerekek. Éppen azon töprengett, hogy mióta elmúlt kétezer éves, mintha kicsit nehezebb lenne neki ez a munka, amikor az égen feltűnt a rénszarvasok vontatta, hatalmas szánkó, egy ősz öregemberrel a bakon...

Jézuska döbbenten vette észre, hogy az első, piros orrú vezér-rén döglötten lóg, a többiek húzzák maguk után, az öreg meg üvöltözik: "Vigyázaaaaaat! Kényszerleszááálláááááás!" Mire Jézuskánk észbekapott, és beugrott a kémény mögé, a szán hatalmas robajjal már be is csapódott a tetőbe.

Az öregúr, aki a bakon ült, piros ruháját porolva kimászott a romok közül:
- Rudi, te dög! A piros pöttyös az igazi, mi?! Még addig sem bírja, mint a normál, barna orrúak! Kell nekem flancolni a hülye vén fejemmel. Majd beszélek a PR menedzseremmel. Nem mehet ez így tovább. Azt hiszem öreg vagyok én már ehhez! Csinálja végig a Jézuska ezt a hacacárét! - morogta a Télapó.

Jézuska a nevét hallva előbújt a kémény mögül.
- Szia Kicsikém! - köszönt neki erőltetett mosollyal a nagy öreg. - Mit keresel te ilyenkor, éjnek évadján fent a tetőn? - kérdezte.
- Én vagyok a Jézuska!
- Jajaja, én meg a Mikulás, meg a Télapó egy személyben.
- De tényleg!
- Én is az vagyok, mondom! De ne szórakozzál, menjél haza aludni, mert késő van, meg hideg is, aztán még a végén megfázol. - mondta, miközben óvatosan a tetőablak felé tolta Jézuskát.
- Engedj el, én tényleg a Jézuska vagyok! Nézd, csengőm is van! - hadarta az, kissé hisztis hangon, mire az öreg begurult, és megragadta Jézuska vállait.

- Na idefigyelj, fiacskám! Akkor menj oda, és támaszd fel a rénszarvasomat, mert soha nem végzek a melóval, ha nem sikerül, akkor meg fussál, menekülj, mert apád helyett apád leszek, és kipróbálom a virgácsomat, mégpedig azon a csontos hátadon, azon! - üvöltötte vérben forgó szemekkel az öreg.
Jézuska a rénszarvashoz lépett, kezét annak fejére tette, és halkan imádkozni kezdett. Rudolf, a piros orrú rénszarvas lassan felemelte a fejét, és megnyalta az akkor már mosolygó jótevője kezét.
- Az anyja! Te tényleg a Megváltó vagy! - mondta tátott szájjal az öreg, aztán egy huncut mosoly jelent meg az arcán, és a még mindig a rénszarvast simogató Jézuskához fordult: - Te, figyelj! Nincs egy DVD-d jövő Karácsonyig? Még házhoz kéne szállítanom, de kényszerleszállás után azt hiszem nem sok maradt belőle.
- Hagyjál békén a műszaki cikkekkel! A mobil, a discman, a kézi-mixer még rendben. De a hifi-torony, a tévé, a mosógép már az agyamra megy! Kicsi vagyok én ehhez, kérem! Pedig képzeld, idén még három autóm is volt! Ha még lenne szánom...
- Jaj, hagyjad már! Belőlem tiszta hülyét csinálnak! Én, elvileg ugyebár, mint Mikulás, Szent Miklós, Noel Baba, Tél Apó, meg minden vagyok. Ha a múltkor nem olvasom a veszprémi indexen a "Ki Kicsoda 2003"-at, mit tudnám én, ki vagyok, mert teljesen kivagyok! Eddig még csak Óceánon túl volt meló leginkább, most meg már itt is húzom az igát! Mégpedig helyetted, érted? Nem csak december öt, hat, érted? Mert te a csóróké vagy, én meg újgazdagéknál melózom, mert azok azt hiszik, hogy itt is lehet csikágózni!
- Örülj neki, hogy van munkád! Nekem lassan nem marad más, mint a megváltói szerep. Ünnepelheti a nép, hogy megszülettem, lehet nagyokat zabálni, játszani a Három Királyokat, csak nem nekem, hanem egymásnak ajándékozni. Hol van már a szeretet ünnepe? A tiszta, feltétel nélküli szereteté, amit én képviselek itt, ezen a szabad akarattal megáldott világon, hol? Elfelejtettek ezek már mindent! Én viszont tudom, hogy hol, és milyen körülmények között jöttem világra. De tudod mit? Megbocsátom nekik, amit tesznek ezzel az ünneppel, és ha eljön a pillanat, megváltom őket. Idővel úgyis érzik majd, mennyire üres ez így, nem lesz karácsonyi hangulatuk. Addig meg melózz inkább te! Én elmúltam kétezer éves, fáradt vagyok, és csalódott. Te fiatalabb vagy, bár nem úgy nézel ki. Na csá! - mondta Jézuska, aztán elrugaszkodott a tetőről, és a csillagokon lépegetve eltűnt a látóhatáron.

Az öreg hosszasan nézett utána, levette a sapkáját, lehuppant a rénszarvasai mellé, és benézett a szemközti ház ablakán. Odabent az ajándékokon osztoztak, mosolyogtak, de az égősor fénye nem csillogott szemükben. Tekintetük fáradt volt, és kicsit csalódottnak tűntek. Az öreg sóhajtott egy nagyot, közben szépen lassan esni kezdett az hó...

(Pistike már másodikos. Egyik nap lihegve rohan az apjához:
- Mindent tudok! Megmondták a fiúk - lihegi. - Te vagy a Mikulás, a Jézuska, de még a gólya is...)