A nagy rohanásban, bevásárlási lázban és karácsonyi őrületben pihenjünk egy kicsit. Beszélgessünk. Honnan származik a karácsonyi ünnep, milyen volt a múlt század elején egy ünnepi ételsor, mit igyunk, mik a túlélési technikák, meg ilyesmi. Dőlj egy kicsit hátrébb Böngésző Barátom, Barátném, lazíts, olvass, okulj, s szájad szegletében néked is megjelenik a mosoly, mely Mona Lisa-t halhatatlanná tette...

Anno a naptári új év kezdete nem a mostani időpontra esett, lévén, hogy a természet megfigyelése alapján számították az időt. Így a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt az új év kezdete. A régi rómaiak a hosszabbodó nappalokat, a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésével azonosították. December 25. a Legyőzhetetlen Nap születésnapja lett. Aztán megszületett az ács fia. A kereszténység a rómaiaktól és más vallások szokásaiból is sokat átvett, hogy népszerűbbé váljon. Lám a "píár" kezdetei hová nyúlnak... Így a sok ezer éves, jól bevált, a téli napfordulóra eső ünnepet is belevonta ünnepkörébe a keresztény vallás.

A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: a Megváltónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a születésnapját. I. (Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. A születés lehetséges időpontja a mai napig nem tisztázott, de az örmény egyház kivételével - ezen egyház hívei konokul január 6-án ünneplik Jézus születését - a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését. Azóta van Karácsonyunk.

Szégyen, nem szégyen, manapság - és itt gondolok a kevésbé vallásos fiatalokra - nem igazán vagyunk tisztában az Adventtel sem. Ne maradjon így. Advent - várakozás, készülődés. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak, (amit nem ártana nekünk sem, csak mi salaktalanításnak hívnánk,) éjfélkor harangszó hirdette advent, valamint az egyházi év kezdetét. Hajnali miséket tartottak, amelyeket "angyali misének", "aranyos misének" is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Ekkoriban csak a papok bulizhattak kedvükre. Egyes elméletek szerint Advent négy hete a Krisztus eljövetele előtti négyezer éves sötétséget szimbolizálja. (Nyugodtan szimbolizálhatná az eljövetel utáni négyezer évet is...) Ennek az elméletnek nincs igazolása a liturgiában. De mondjuk ez nem egyedi eset. Az adventi koszorú hagyománya is a pogány időkbe nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival; függetlenül attól, hogy viszonylag új szokás, a 19. századból eredeztethető.

Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész egy hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún, minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal díszítették, az élet és fény jelképével.

Az advent az ünnepekre való ráhangolódás, a készülődés ideje. Az idő múlását legérzékletesebben naptárral mérhetjük. Ezért készítettek - főleg gyerekeknek - adventi naptárt (amit mi manapság simán megveszünk a boltban, s le van tudva). A naptár a készülődés, várakozás idején minden nap egy apró ajándékkal, édességgel lepi meg a gyerekeket, melyek fogmosás híján ugye tönkre teszik a fogaikat. Itt jut eszembe, Magyarországon az egy főre eső fogkefék száma évi 3 db...

Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül, minimum egy műanyag, gazdaságos, világító üvegszálas fácska kell a nappaliba. A karácsonyfa állítása nem számít régi szokásnak. A magyar népi hagyományokban az életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa bibliai magyarázata szerint ősi - családfa - jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti, függetlenül attól, hogy a fa gyökere a földben, s nem az égben leledzik. Valamint kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és az ő legkecsesebb bordájának napjára esik.

A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el, azon oknál fogva, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek (a halottak szellemei) kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban (lám a purgatórium, s a pokol kapuja nincsen zárva...). A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította, és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Bár itt egy kis ellentmondást vélek felfedezni, nem tehetek mást, mint elhiszem.

Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik. Egy strasbourg-i polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették. Magyarországon csak a 19. század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Először csak a nemesi családoknál - először Brunswick Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát (s ha a pletyka igaz, Beethoven vesszejét is.) 1824-ben -, később a módosabb polgároknál is elterjedt. Már a karácsonyfa állítása. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa-állítás, akiknek már valószínűleg nem a Jézuska hozta. Ő ugyanis akkoriban nem volt igazán népszerű.

Folyt. köv. a kajáról, piáról és túlélési technikákról...